Olvastam, hogy Latakiában agyonlőtte a hadsereg egy ezredesét Bassár el-Aszad elnök egyik unokaöccse. Mert a katona megelőzte őt a kocsijával. Erre az öcs elővette a pisztolyát és bumm. Az internetes hír szerint az ifjú el-Aszadnak a haja szála sem görbült. Ha mindez nem is feltétlenül igaz, de jól van kitalálva.
Gyakran nem tudhatjuk manapság, hogy Szíriával kapcsolatban mi az igaz és mi nem. Sajnos biztosan igaz a négymillió menekültről szóló hír és az is, hogy 250 ezer halottja van a négyéves polgárháborúnak. Igazak a szétlőtt városokról, elűzött emberekről, szétrombolt gyárakról, bányákról, infrastruktúráról szóló hírek. Igaz minden, ami arról szól, hogyan lett egy modernizálódó államból szekták, népcsoportok szerint szerveződő szétesett terület, a halál nemzetközi brigádjainak terepe.
Szíriában a népek egy kis demokráciát szerettek volna, megszabadulást a diktatúra állampártjától. Hogyan fajult el minden, s lett ebből a pusztulás földje, ahonnan Mórahalomig menekülnek az emberek? Szíria népe a regionális hatalmi vetélkedés áldozata lett. A rezsim képtelen volt engedni a demokráciakövetelésnek, tudták, ha megteszi, vége az eddigi rendnek.
