galéria megtekintése

Bántó hangok

0 komment


Veres Dóra

„Én már tudom, hogy amikor anyukám elmegy, akkor apukám szinte biztosan bejön a szobámba, és hát igen” – kezdi a 11 éves Luca rózsaszínű szobájában a számítógép előtt ülve, majd megmutatja az ajtó elé húzott komóddal vagy könyvekre helyezett székével – amellyel kiékeli az ajtó kilincsét –, hogyan barikádozza el és védheti meg magát.

Az UNICEF gyermekbántalmazás elleni kampánya, benne ez a jelenet, sokakat felháborított. Pszichológusok, emberi jogi szervezetek, újságírók nevezik apaellenes propagandának, törvénysértőnek. Apajogi szervezetek az alapvető jogok biztosához fordultak, fájlalva, hogy a három kampányvideóból kettőben a szereplők az apát nevezik meg bűnösként. Petíciót is köröznek az UNICEF „gyűlöletkampánya ellen”.

„Nem az a jó válasz, hogy bújj el a szekrénybe, hanem az, hogy merj segítséget kérni” – nyilatkozta az Origónak Novák Katalin család- és ifjúságügyi államtitkár. Ő sem fogadókész az iróniára. Pedig a kampány nem gyerekeknek, hanem épp a felnőtteknek szól.

 

A rendőrség és bíróságok adatai szerint Magyarországon évente tizenötezer gyerek válik erőszakos bűncselekmények áldozatává. A legtöbben emiatt önmagukat hibáztatják, hiszen a felnőttnek mindig igaza van, bűntudatuk támad és szégyellik magukat. Kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen az esetek többségében az elkövető nem vadidegen: a gyerek ismerőse, hozzátartozója vagy a szülők barátja. Nehéz és kényelmetlen erről beszélni még egy felnőtt számára is, nemhogy egy gyereknek, ám még ha szól is arról, mi történt, gyakori, hogy nem hisznek neki.

S ha egy családtag komolyan veszi a segítségkérést, ha tenni akar valamit, hogy véget vessen a borzalmaknak, a rendszer gyakran nem hogy nem segít, de még mélyebb sebeket ejt az áldozatokon. Emlékezhetünk a most kilencéves kisfiú esetére, akit négyéves korában molesztált az apja és annak barátja. Az anya beadta a válókeresetet és feljelentette a férfit. A bíróság a felügyelt kapcsolattartás mellett döntött, a kisfiúnak így minden második héten másfél órát együtt kellett töltenie erőszaktevő apjával. Múltak az évek, bírók, ügyészek, szakértők jöttek-mentek, majd öt és fél évnyi vizsgálódás, nyomozás és bírósági tárgyalás után idén januárban úgy döntött a bíró, hogy nincs elég bizonyíték, felmenti az apát. Időközben a kisfiút többször is kihallgatták, újra és újra elmondatták vele, mit tett vele az apja. Esélyt sem kapott, hogy feldolgozhassa a traumát, időről időre feltépték a sebeket.

Miközben a rendszer tele van hibával, újságírók és szakemberek ahelyett, hogy összefognának és együtt lépnének fel a szégyenletes helyzet ellen, apró részleteken lovagolnak. Nem látják a fától az erdőt. Mert az UNICEF kampányának nem az az üzenete, hogy az esetek többségében az apa az elkövető, hanem az, hogy a gyermekbántalmazás elfogadhatatlan. De nagyon is létezik. Rengeteg a gyenge és tehetetlen áldozat, aki csak a felnőttekre számíthat. Azokra, akik most egymást próbálják túlordítani a saját vélt igazságaikkal.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.