Orbán Viktor két és fél éve újdonságként közölte, hogy a magyar bankrendszerben 50 százalék fölé emelik a hazai tőke arányát. Hogy ezt miként szeretnék elérni, arról nem ejtett szót, csak annyit mondott, hogy nehéz harc lesz, de meg kell védeni az érdekeinket. Egyedülálló lesz a régióban ezzel a magyar bankrendszer – jelentette ki a kormányfő. Mindezt a munkahelyvédelmi akcióterv bevezetése alkalmából közölte.
Ez utóbbi terv sikere megkérdőjelezhetetlen, erről sokan, köztük a napi tíz órát a közjó javára robotoló miniszterelnökségi dolgozók is tudnának mesélni. Orbán az akkori vendéglátó, kereskedelmi és ipari kamarát jogkörei kiszélesítésével, a kötelező ötezer forintos tagdíj bevezetésével lekenyerezte, amiért cserébe viszont értéktelen ellenszolgáltatást kínál a köztestület. Egyeseket ugyanis feltétlen lojalitásukért jutalmazni, másokat ellenállásukért keményen büntetni kell.
Utóbbiak közé tartozott a renitens, a külföldi tőkések és spekulánsok önös érdekeit képviselő bankrendszer. A helyszínen 2012-ben saját szememmel láttam, saját fülemmel hallottam a kormányfőt, amint nyílt hadüzenetét megfogalmazta, mégis kollégáimtól kellett megerősítést kérnem, hogy nem értettem-e valamit félre. Tényleg ezt mondta? Akkor már a külföldi anyabankoknál is érezhették, hogy Orbán nem kukoricázik, hiszen a szektor túl volt a brutális és a szovjet értelemben vett „ideiglenes” bankadó bevezetésén, illetve a végtörlesztés okozta sokkon, s várták a további csapásokat.
