Bandaháború Orbán Magyarországán

Még mindig 2013-at írunk, amikor egy ellenzéki képviselő részletes beadvánnyal fordul először Németh Lászlóné fejlesztési miniszterhez, majd Orbán Viktor miniszterelnökhöz az M4-es miatt. A dokumentumokból kiderül, hogy ennél még Németországban is olcsóbbak az autópályák, pedig ott német mérnökök és német munkások dolgoznak, német bérekért. Némethné szerint nincs itt semmi kérdeznivaló: gyenge a forint, drága a hitel (Magyarország rosszabbul teljesít?), ezért szálltak el a költségek.

Az Orbán nevében válaszoló Lázár János azzal hárítja el az érdeklődést: megdrágult az aszfalt és a bitumen (mitől vajon, ha az alapanyag, vagyis az olaj olcsóbb lett, a gazdasági válság miatt pedig visszaesett a kereslet?), kormányzati közbeavatkozásra semmi ok. Eltelt szűk két év, Simicska és a Közgép kegyvesztetté vált. Az időközben a finanszírozó Brüsszelig jutott, a brutális árat is tartalmazó aktán átrágta magát az eurobürokrácia. Hogyan, hogyan nem, de éppen akkor jutottak a bizottság illetékesei a kartellgyanút megalapozó adatokhoz, amikor nálunk az Orbán–Simicska-vita eldurvult. Nem vádolunk és nem mentegetünk senkit, csupán időrendbe szedtük a történet tényeit.

Ez az ügy akkor is pont ilyen necces volt, amikor a nemzeti ügyek kormánya tökéletesen rendben lévőnek találta – és talán nem csak nekünk furcsa, hogy most azok tartják el maguktól a leghatározottabban, akiknek már két éve a kezükben volt minden adat és eszköz a közbelépéshez. Ha véletlenül úgy adódna, hogy a kartellbírságból éppen a Közgép fizetné a legtöbbet (vagy az egészet), miközben anno nem is az övé volt a legnagyobb szelet a tortából, akkor soha senki le nem mossa a fideszes élcsapatról, hogy amit művel, az nem kormányzás, hanem – Schifferrel szólva – bandaháború.