„Jó pár évvel ezelőtt a külföldi főnököm is több alkalommal találkozott Tarsoly Csabával. Mi mindig is furcsálltuk, hogyan juthatott eszébe, hogy esetleg beszállna a bankba, de az ügyet végül a vezér oldotta meg egy board-ülésen. Elmesélte, hogy magához rendelte a nagykövet (azé az országé, amelyből e bank való), ott volt egy gyanakvásipari ember is, aki közölte: Tarsoly Csabával nem tárgyalunk. Semmiről." – Egy kis külföldi bank vezetőségében dolgozó ismerős mesélte ezt a történetet nem sokkal a Quaestor bedőlése után, de nem volt nagy jelentősége. Ám arról, hogy mindez igaz, tegnap maga a volt Quaestor-főnök győzött meg azzal a bíróságon tett kijelentésével, miszerint ő „még a börtönből is azon dolgozott, hogy növelje a cégcsoport vagyonát, és hogy minden befektető visszakaphassa a pénzét."
Azt nem tudhatjuk, hogy a sikkasztással vádolt egykori pénzember, a rendszer nagyjainak volt barátja komolyan gondolta-e, amit mondott. Ha igen, akkor nagyon meg van törve mentálisan, mindenesetre sokat elárul arról, hogyan gondolkoznak azok, akik egykor nagyon közel voltak a hatalomhoz, nagyon sok vagyonuk volt és nagyon sok mindent tehettek meg. Talán már csak az lenne a rosszabb, ha kiderülne, hogy állítása igaz. Ez esetben egy rátermett grafikusnak Magyarország minden jelképére oda kellene applikálnia egy gusztusos kinézetű banánt.
Egy zöldebb banán persze már a Quaestor-ügyben eddig történtek alapján is indokolt volna, gondoljunk csak arra, hogy Tarsoly és jogi képviselője azt sérelmezi, hogy nem tudják megismerni a több ezer oldalas vádiratot. Persze jogi oldalról ez áll, de hát Tarsoly megkárosított befektetőinek sem nagyon volt alkalmuk megismerni az „üzletember" befektetési politikáját, amikor rábízták a pénzüket. Esetenként több tízmillió forintot. Más esetekben több milliárd forint közpénzt.
