Párizsi kollégáink iszonyatos lemészárlásáról nagyon sokat ír a magyar és a világsajtó. De bármily sokat, eszembe nem jutna sokallani. Viszont eszembe jut kevesellni.Mást. Ugyanazon a napon, amikor a Charlie Hebdo szerkesztőségében két iszlám fanatikus meggyilkolt tizenkét embert, a nigériai Bagában sok iszlám fanatikus meggyilkolt nagyjából kétezret. És mennyit foglalkozott ezzel a magyar sajtó? A semminél többet. Pár sorral.
Baga régebben halásztelepülés volt a Csád-tó partján. A tó összement, a városka tönkrement, aki tudott, elment, aki nem, éhezett. Volt itt már egy kis vérengzés tavalyelőtt is, akkor még csak közel kétszáz lakost mészárolt le a Boko Haram. Többnemzetiségű csapatok állomásoztak a városban. Január 3-án a Boko Haram megtámadta a támaszpontjukat, a csapatok szétfutottak. Pár nappal később az iszlamista fegyveresek felgyújtották a védtelenül maradt várost, legyilkolták a fegyvertelen civileket. Túlnyomórészt gyerekeket, asszonyokat, öregeket, akik nem tudtak elfutni.
Meri valaki azt mondani, hogy egyik áldozat kevesebb szót ér, mint a másik? Aki nem akarja becsapni magát és a világot, az meri. Ismerjük John Donne szavait: „ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el... minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” Így lehet filozofálni, de nem lehet újságot szerkeszteni. Ha egy szerkesztő hallja a lélekharangot, megnézi, ki(k)ért szól, és annak alapján dönti el, mennyi helyet szán rá. Hegyfoknak többet, göröngynek kevesebbet.
