A Nemzetgazdasági Minisztérium közölte, hogy az „IMF szokásos éves gazdaságpolitikai konzultációjának keretében a kormány megkezdi a tárgyalásokat egy új típusú együttműködésről a Nemzetközi Valutaalappal”.

A hír hallatán először is azt kell mondanunk: végre, talán még nem késő. S bár most hosszasan lehetne idézni, akár csak az e héten elhangzott kormányzati nyilatkozatokat, amelyek ördögként festették le a valutaalapot, ez most nem annak ideje, hogy mutogassunk kormányfőre, miniszterre, szóvivőre, azokra, akik szerint a nemzetközi pénztőke aljas aknamunkájának következménye, ahová az ország jutott.

Nem, triumfálásra semmi oka annak, aki higgadt racionalitással az ország helyzetét nézi. Azt azonban egyértelműen ki kell mondani: van felelős. A kiszolgáltatott helyzetnek ugyanis nem egyszerűen az euró- vagy a világgazdasági válság az oka. Abban alapvető szerepet játszott a kormány elhibázott – „nem-ortodox” – gazdasági és pénzügypolitikája, amelyért felelősség terheli Matolcsy Györgyöt, s még inkább Orbán Viktort.

Felelősség az elrontott másfél évért, azért, hogy „az embereket” félrevezették, mert szabadságharcnak állították be azt, hogy nem kell a nemzetközi biztonsági háló, mert mi megállunk a magunk lábán, a szabad piacon, kerül, amibe kerül. Sokba került, nagyon sokba. Másfél év alatt sikerült a csőd szélére juttatni egy kezelhető állapotban átvett országot. A kormány állampolgárok tömkelegét hozta kilátástalan helyzetbe demagóg és szűklátókörű politikájával.

A kormányfő zárt körben állítólag azt mondta, hogy ha az IMF visszajön, ő el. Az IMF jön.