Nehogy azt higgye Balogh doktor, hogy ezzel minden el van intézve. Ismeretes, hogy a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökeként eljárást indított Sándor Mária, a fekete ruhás ápolónő ellen, aki az egészségügyi dolgozók és a velük cinkos betegtársadalom Jeanne d’Arcjaként hetenként hívja fel a figyelmet a kórházak szerinte tarthatatlan helyzetére, s ezzel „többszörösen megszegte az egészségügyi szakdolgozókra vonatkozó Etikai Kódex szabályait.”
Ezt az eljárást vonta vissza a héten a kamarai elnök, arra hivatkozva, hogy súlyos szitkok és fenyegetések érték. Az elnök tehát nem azért állította le a vizsgálatot, mert belátta, hogy tévedett, s az ápolónőnek van igaza, hanem, mert megfenyegették. Hogy kik és mily módon, azt sajnos nem részletezi. Nem fedi föl előttünk, hogy van-e a fenyegetők között migráns, vénaszkenner ellen tiltakozó ultra vagy baloldali potentát, aki Balogh elnököt a magyarsága miatt nem szereti, tudniillik nehogy azt higgyük, hogy a tiltakozást egyedül a Sándor Mária mögött álló félrevezetett facebookos tömegek találták ki.
Sajnos arról sincsenek információink, hogy milyen szankciók érték volna dr. Balogh Zoltán kamarai elnököt akkor, ha ismeri ugyan Sándor Mária közéleti munkásságát, sőt, nézi is őt a tévében, ennek ellenére mégse indít ellene vizsgálatot. Valószínűleg ezzel a teljes alkalmatlanságát bizonyította volna bárminemű érdekvédelmi szervezet vezetésére, hiszen az ország mai felépítésében az érdekvédelmi szervezetek első számú feladata a képviselt tagság megfékezése és ritkítása, a renitensek megregulázása, általánosabb értelemben pedig a kormány érdekeit még a kormánynál is hatékonyabban képviselni. Ahogyan azt rendes magyar kamara és szakszervezet teszi.
Továbbá mi az, hogy engedünk a fenyegetésnek? Ezzel a meghátrálással még mindig helyben toporogna az ország, nemhogy nem volna NER, de még alaptörvény asztala sem a hozzátartozó alaptörvénnyel, vasárnapi bevásárlási lázban tobzódna a lakosság, ráadásul itt állnánk egy centi kerítés nélkül, és még a világ is kedvelne minket.
