Ez és csakis ez egyenlő a nagyobb jóléttel, hiszen más minden esetben túlköltekezéshez, eladósodáshoz, hosszabb távon pedig kiigazításhoz és megszorításhoz vezet. A gazdaság vezérelte technokrata politizálás értelemszerűen és egyértelműen elfogadja a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését (hiszen hatékonyan GDP-növelni a kapitalizmus élénkítésével lehet), baloldalisága pedig abban áll, hogy ezt korrigálandónak tartja (vagy nem annyira, és akkor konzervatív-liberális). Először jólétet (nyugdíjemelést, autópályát, stadiont, szökőkutat vagy céllövöldét) ígérni itt politikai populizmus – mert valójában csak az lehet jó döntés, ami növeli a potenciális GDP-t.
A filozófia szerint a választó átvert és becsapott, ha az ígéretre szavaz, és akkor józan és megfontolt, ha önmagát szeretné szívatni a szükségszerűvel. Ebből a szempontból Bokros bukása azért tragikus, mert egy ikon hullott el. Ő volt az, aki létével önmagában bizonyította, hogy hosszabb távon van politikai haszna egy borzalmas megszorításnak is. Az 1995-ös Bokros-csomag ugyanis ma már nem szitokszó, sőt a társadalom egyre nagyobb rétege fogadja el, nem volt akkora hülyeség, amit akkor Bokros csinált. Legalábbis ez a remény.
A valóság meg az, hogy a majd húszéves megszorítás történelem, Bokros pedig történelmi alak (és kiemelkedően jó közgazdász, de ez ebből a szempontból nem számít). Az egykori pénzügyminiszter az egykor elért történelmi tettet váltotta brüsszeli fizetésre – és akkor is így van ez, ha tudjuk: nem ezzel a szándékkal indult el öt éve. Bokros tényleg hitte, hogy változtathat, hogy a politika szólhat másról, mint az ígéretekről. Csakhogy nem úgy kell nem ígérni és népszerűnek lenni, hogy az ember rossz bulvártelevíziós műsorokban táncol alulöltözött hölgyekkel – ahogy Bokros építette le saját nimbuszát annak idején, még miniszterelnök-jelölésének kezdetén. A politika nem csak a szereplés a tévében meg a beszéd a tömegek előtt.
A politika szakma, majdnem úgy kell érteni hozzá, mint a közgazdaságtanhoz. Ma Bokros előtt két út van. Vagy belátja ezt, és visszavonul, vagy újra próbálkozik, és tovább építi le önmaga nimbuszát, és lesz belőle a közgazdász Torgyán. Ha ügyes, most még szépen beállhat Bod Péter Ákos és Medgyessy Péter közé. Bajnai később csatlakozhat. Ők a meg nem értettek, a tisztakezűek, akik úgy voltak miniszterek, kormányfők vagy pártvezérek (vagy jelöltek), hogy nem érintette meg őket a politika mocska. Mert a politika sem.
