Amit Orbán Viktor – az ország legalábbis felének bosszúságára – elbliccelni látszik, azt szombat délután a hetvennyolcas trolin nekifutás nélkül lebonyolította egy a békemenetről érkező idősebb házaspár és alkalmi ismerősük. A körúttól a Keletiig letudták a választási vitát. A fiatalember a vállalkozók terheivel, a kevés munkahellyel és a tandíjjal jött, a házaspár pedig nem győzte hangsúlyozni, hogy kösse fel a gatyáját, aki mostantól a magyarokkal akar packázni, a vállalkozóknak meg – tisztesség ne essék szólván – úgyis az a fő bajuk, hogy a kormány által bevezetett új kasszák nem engedik a csalást.
 |
| Kurucz Árpád / Népszabadság |
Aztán barátságosan búcsút vettek egymástól. Úgy kétszáz méterrel odébb jöttem csak rá, mi volt furcsa a beszélgetésben: egy szó sem esett benne Simonról, rezsiről, és egyszer sem hangzott el az, hogy Gyurcsány. Amire persze önök mondhatják, hogy kitalálom az egészet, és még demagóg is vagyok, de egyrészt tényleg így történt, másrészt számomra az elmúlt hét vége egyébként is bizonyította, hogy egy héttel a vége előtt nemhogy megcsömörlött volna a kampánytól az ország, hanem éppenséggel éhezi.
