Nem, nem önmérsékletről, inkább arról lehet szó, hogy nem is kell kampányolniuk. Megteszi ezt helyettük a kormány közpénzből, valamint az udvari civil szervezet, a lassan Magyarország legnagyobb hirdetőjévé előlépő CÖF. Így megtámogatva, valamint az új választási rendszer törvényerőre emelt, szinte előre bemondott csalásával felvértezve látszólag azt a luxust is megengedhetik maguknak a Fidesz–KDNP kissé elkényelmesedettnek tűnő politikusai, hogy lényegében csak BKV-járművekről, villanyoszlopokról és Simicska Lajos plakáthelyeiről mosolyogjanak le a választókra.
Így azért, jelentős közvélemény-kutatási fölény ide vagy oda, bizonyosan könnyebb. Meglehet, eltúlzott annak hangsúlyozása, hogy az emberek félnek színt vallani, az viszont nem túlzás, és példák sora támasztja alá, hogy minden okuk megvan a félelemre.
"Ha az ellenzék valóban váltani akar, és ha valóban nem a valóságérzékelésük hagyta reménytelenül cserben őket, akkor kaptak egy utolsó esélyt arra, hogy a félelmet szétporlasszák: itt van nekik március 15-e, a sajtó szabadságának napja"
Ezt porlasztotta el kis időre az alaptörvény életbelépése elleni operaházi tüntetés. Akkor egy tömeg élhette át, hogy az emberek a saját, külön bejáratú félelmeikkel nincsenek egyedül és nincsenek magukra hagyva sem. Ám ahogy telt az idő, egyre kevesebb félelemporlasztó ünnep jött, a tavalyi október 23-a pedig egyenesen méltatlan paródiává silányult, s azok, akik addig féltek, még inkább megijedhettek, csak épp a kormányváltásra készülők gyarlóságától.
Ha az ellenzék valóban váltani akar, és ha valóban nem a valóságérzékelésük hagyta reménytelenül cserben őket, akkor kaptak egy utolsó esélyt arra, hogy a félelmet szétporlasszák: itt van nekik március 15-e, a sajtó szabadságának napja. Ha vissza tudják hozni a „nagyon sokan vagyunk és nagyon nem akarjuk ezt a rendszert” hangulatát, akkor hihetővé válhat, hogy át lehet törni az apátián, de ehhez frissnek, bátornak, eltökéltnek és egységesnek kell látszaniuk – vagyis hinniük kell önmagukban.
Ugyanúgy, mint ahogy azok hittek, akik annak idején frissen, bátran, eltökélten és egységesen küldték haza a szovjet katonákat, elhallgattathatatlanul kiordítva a Kádár-rendszer díszleteiből. Visszaértünk.
