galéria megtekintése

Az ő pénzük

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 03. számában
jelent meg.


Hargitai Miklós
Népszabadság

A miniszterelnök, aki akár az országát is odaadná a keleti nyitásért, a gyermekeit mégis inkább nyugati egyetemekre járatja. A legnagyobbat – mielőtt még a leány a saját lábára állt – befizette a Boston Universityre, a Sorbonne-ra és a Sienai Egyetemre is – hogy miből, azt ugyanúgy nem tudjuk, mint azt, hogy miből finanszírozza a nagyburzsoáziát idéző életmódot (annak összes kellékével, a kacsalábon forgó háztól a családi birtokig). Csak egy biztos: a vagyonnyilatkozatban keleties slamperájjal odahányt bevételek még az ugyanott feltüntetett vagyontömeg létét és gyarapodását sem magyarázzák meg.

Az is rejtély, hogy miből telik Rogánnak a Pasa Parkra, Kósának a 300 négyzetméteres debreceni házra és a BMW motorokra, Szijjártónak a drága dunakeszi villára, Lázárnak a Boldizsár fiú svábhegyi rezidenciájára. Az egyetem óta a politikából élő, elvben csak ismert forrásból származó (nagyrészt állami) jövedelemmel rendelkező emberekről beszélünk, akik – mióta azt a törvény előírja – rendre közzéteszik a vagyonnyilatkozatukat.

Egyik sem él közülük aszketikus életet: síelnek, vitorláznak, műkincseket gyűjtenek, egzotikus országokban nyaralnak, drága autókat, órákat és egyéb státusszimbólumokat villogtatnak. Sokat is keresnek – merthogy a saját magukra írt törvények alapján sokat fizetünk nekik –, de annyit azért nem, hogy a nagyvonalú költekezésre és a szemmel látható gazdagodásra egyszerre futná belőle.

 

Azt a kézenfekvő nyugat-európai megoldást viszont valamiért mindig leszavazzák, hogy ne csak a vagyon-, hanem az adóbevallásuk is legyen nyilvános, és az a vagyonnövekmény, amelyre az adózott járandóságaik nem adnak magyarázatot, alapozzon meg azonnali, szigorú vagyonosodási eljárást.

Hogy az elvben a vagyongyarapodás ellenőrizhetőségét (és a korrupció visszaszorítását) szolgáló vagyonnyilatkozati eljárás a jelen formájában lehetővé teszi a hamis adatközlést, azt már az Alkotmánybíróság is megállapította. Az pedig két évtizedes tapasztalat, hogy nincs az a „tévedés” – magától növekvő lakás, tízmilliós szakadék az igazolt bevételek és a dokumentált kiadások között, megmagyarázhatatlan ingatlanvásárlás, elfelejtett baráti kölcsön –, amely érdemi szankciót vonna maga után.

Pedig csak annak a procedúrának lenne értelme, amely a politikust érdekeltté teszi az igazmondásban. A mienk inkább hazugságra biztat: képviselőink (papíron) egy olyan világban élnek háborítatlanul, ahol a haverok önzetlenül adják és sosem kérik vissza a milliókat, a család pedig bármikor kisegít egy kastély árával, ha megoldandó lakásproblémával szembesülünk.

És mindaddig, amíg nem törődünk vele, hogy azért kell az olcsóbb tornacipőt választanunk a Tescóban, mert Lázár János szeretne jövőre megint egy kicsivel többet érni, mindez garantáltan így is marad.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.