galéria megtekintése

Az ő ideje

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 29. számában
jelent meg.


Horváth Gábor
Népszabadság

A 444.hu-n Uj Péter frappáns Mussolini-idézetekkel igazolta, hogy Orbán Viktor mostanra eljutott az egy évszázaddal ezelőtti ötletig: francba a demokráciával, mindenki fogja be a pofáját, és melózzon. A Duce azt is hozzátette, hogy majd erővel rákényszerítik ezt arra, aki nem látja be. Ő ugyanis nem töltheti az egész napját vitával. Remek, lent van hát az álarc.

Lehet-e másként értelmezni a kormányfő Erdélyben kifejtett gondolatait? Létezett-e valaha olyan „demokrácia”, amiről ő beszél, amely ne lett volna liberális, ne tekintette volna elsődlegesnek az állampolgárok egyéni jogait, és ne azokból vezette volna le az állam korlátait?

Nos, nem létezett, és ezt egy jogvégzett embernek illene tudnia. Nem vagyunk naivak, tudja is. Abból is látszik, hogy szokott formáját hozva ezúttal is rögtön visszatáncolt: nem tagadja a liberalizmus alapértékeit, csak éppen nem ezt teszi az államszervezés alapelvévé. Vagyis mégis tagadja az egész nyugati civilizáció legfontosabb eredményét.

 

Többé-kevésbé a liberális elvekből – meg a Szovjetunió létéből fakadó nyomásból – következett a jóléti állam is, amelyet a globalizáció és a gazdasági válság erősen megtépázott, de a haláláról szóló hírek némiképpen eltúlzottak. Legalábbis, ha holnap kiírnának (nem fognak) egy népszavazást arról, hogy akarja-e a nemzet a takarékra állított jóléti államot, vagy nem akarja, és azonnal megszüntet minden segélyt, juttatást, nyugdíjat, iskolai ebédet, gyest, gyedet meg akármit, a szegények pedig haljanak éhen, az öregeket lökjük a Rám-szakadékba, akkor talán még Orbán Viktor is az első verzióra adná a voksát.

Az ország gazdasági versenyképességéről szólva Orbán Szingapúrt, Indiát, Törökországot és Oroszországot nevezte a ma sztárjainak. Ezek közül Oroszország eleve kakukktojás, gazdasága stagnál, az olaj és a gáz exportjától függ, szinte semmi másban nem versenyképes. India versenyképessége növekszik, ellenben kitartóan ragaszkodik a liberális demokráciához, éppen most volt választás, amelyet ugyan a hindu nacionalisták nyertek, de egyelőre még nem tiltották be se a szabad sajtót, se a nem hindu egyházakat.

Szingapúrban nem szabad rágógumizni, de gazdasága a világon az egyik legszabadabb. Marad Törökország, ahol a korrupciós botrányba keveredett miniszterelnök a politikai túléléséért harcol, miközben a gazdasági liberalizmus és a külföldi tőke amúgy szép eredményeket hozott. Ha tehát e négy ország tetszik a szónoknak, az nem azért van, amit nyíltan hangoztat. Egyik sem az illiberalizmus miatt sikeres.

Mussolini útja, a nyílt erőszak persze nem reális lehetőség. Orbánnak be kell érnie a diktatúra puhább formájával, de ettől még, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Még eljöhet a mi időnk, mondta Orbán nem a magyarokra, hanem saját magára és udvartartására gondolva. Szerintünk meg már eljött az ő idejük, és lassan el is múlik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.