Kissé meglepődtem, amikor fenés közben a penge fölülről mélyen bevágta a jobb hüvelykujjamat, és ömleni kezdett belőle a vér, de hát kellett nekem kaszálni, ha egyszer nem is tudok. Pontosabban szólva csak gyakorlatban nem tudok, elméletben már eléggé jól megy, ugyanis pár hónapja Háy János magyar író egy interjú befejezése után tanított kaszálni a Városligetben, igaz, kasza nem volt nálunk, így hát csak légkaszálási gyakorlatokat tudtunk bemutatni, az viszont jól ment. Mármint Háy Jánosnak, akinek tapasztalata van, én azonban életemben először idén fogtam kaszát a kezembe. S rögtön eltaláltam vele az ujjamat.
De nem akárhogyan, kiderült ugyanis, hogy a jobb pollexben a syndesmosis megszűnt, az extensio és flexio kivitelezhetetlen, magyarul sikerült átvágnom a jobb hüvelykujjamban az ínszalagot, s ennek következtében az ujj felső percét, ami maga a phalanx, nem tudom feszíteni és hajlítani. A phalanx lefittyent, nem mozgatható, s úgy is maradt.
Ezen kissé meglepődtem. Erről a Városligetben még nem volt szó. Pedig Háy János még a kaszafenés menetét is bemutatta, sőt, elárulta, hogy ha az ember eléggé ügyesen lefogja a vasat, akkor a penge hangszerré lényegül át, s ahogy haladunk a fenőkővel előre vagy hátra, úgy váltakozik a hang magassága, feltéve persze ha a munkálatokhoz épséges állapotban van az ember ujja. Nekem egyelőre nincs, pedig a birtok nem várhat.
