Keveset tudunk mi, magyarok az angliai munkavállalásról. Ismereteink lényege, hogy jobb ott, mint itthon. Arról viszont itthon nem érdeke beszélni senkinek, hogy az olcsó munkaerő tömeges beáramlása gyors jogvesztési és elszegényedési folyamatot táplál az ottani munkavállalók körében is. Az angol választások előtt az Euronews hírtelevízió sugárzott egy riportot, amely arról szól, hogy a hatalmon lévő konzervatívok állítása szerint mintegy kétmillió új munkahelyet létesítettek 2010 óta.
Ezek azonban szinte mind a munkavédelmi jogszabályok „könnyítése” miatti „nullaórás” állások. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók csak akkor kaphatnak bért, ha van munka, és csak annyit, amennyi időt ledolgoztak. Egyre több ember csak munkaerő-kölcsönző cég útján kaphat munkát. A kölcsönzött munkások kiszolgáltatottak, reszketnek, hogy másnap is jön-e az SMS, hogy mehetnek dolgozni, ezért jobban hajtanak, mint azok, akiknek állandó helyük van.
A kölcsönző cégek a kiszolgáltatottságot kihasználva vagy eleve nem fizetik ki a dolgozóknak, ami jár, vagy nyomásgyakorlással rákényszerítik őket, hogy önként mondjanak le róla. Így a munkavállalók nem tudják, lesz-e a jövő hónapban is jövedelmük, és mennyi. Ha betegek, nem kapnak táppénzt. Nincs fizetett szabadságuk. Gyakran a szolgálati idejüket sem tartják nyilván, így nyugdíjat sem kapnak majd – még arra az időre sem, amit ténylegesen ledolgoztak.
