Tudtak róla...
2006 januárjában a bankszövetség tanulmányt adott ki Nem kell félni a devizahitelektől címmel. Hosszú távon sem jósoltak jelentős változást. A PSZÁF ezt megerősítette, és a tanulmány prospektus formájában kikerült a bankok ügyféltereibe, s ott csaknem 2010-ig olvasgathatták az ügyfelek. A bankok ügyintézői ezt az irányvonalat követték a tájékoztatásuk során, hangsúlyozva, hogy a svájci frank a világ egyik legbiztosabb valutája. A banki kockázatfeltáró nyilatkozatokon található grafikonok maximum 15%-os eltéréseket jósoltak.
A lakossági hitelszerződések védelmében semmilyen intézkedés nem történt. Az MNB, a felügyeleti szervek, a gazdasági tárca nem kezdeményezte a szerződések felülvizsgálatát. Nem tették lehetővé a szerződések felmondását az ügyfelek részéről, sem az átjárást a forint- és a devizakonstrukciók között.
Az első jelentős csapást a bedőlt hitelesek a kilakoltatási moratóriummal szenvedték el. Megtiltották a végrehajtások kivitelezését, de a kamatozást és a késedelmi kamatokat nem fagyasztották be, ezért a bedőlt hitelesek tartozása 60-70%-kal megnövekedett a moratórium időszaka alatt. A PSZÁF az egyik állásfoglalásában elismerte, hogy a jogszabály rossz, de elintézte a dolgot azzal, hogy a kormány megoldja majd a problémákat.
Valóban, legalább hét adósmentő intézkedés keletkezett, de ezek közül csak egy, a 180 Ft-os végtörlesztés volt használható, ami csak azokon segített, akiknek egyébként is volt pénzük. Az árfolyamrögzítés hatása elég korlátozott.
A Svájci Nemzeti Bank 2011-ben bejelentette az átváltási küszöböt, s ez elaltatta a veszélyérzetet. Három év alatt senkinek nem jutott eszébe, mi lesz, ha ez a helyzet megszűnik. Hol voltak a szakértők? A nagynevű bankárok, az MNB szuper szakemberei? Meg sem fordult a fejükben, hogy kialakulhat egy ilyen devizacunami? Hol voltak a figyelmeztetések a lakosság részére? Véletlen-e, hogy az árfolyamküszöb felmondása előtt két héttel történt a kényszerforintosítás? Fel kell tenni a kérdést, hogy az MNB-nek milyen információi voltak az átváltási küszöb esetleges felmondásáról. Még az is elképzelhető, hogy nem voltak, de a gazdasági folyamatokból, a makroprudenciális elemzésekből nem derült ki, hogy ez bekövetkezhet? A svájciak a piaci folyamatokkal indokolták a lépéseiket. Magyarországon az elemzők nem ugyanazokat a folyamatokat figyelték? Mi a különbség a lakosság és a gazdasági kormányzat pénzügyi tájékozatlansága között?
A bedőlt banki hitelek száma az egyéb hitelekkel együtt, ami az ingatlanokat veszélyezteti, 130 000 és 200 000 közé tehető. A családok egy részén a banki visszatérítés már nem segít.
A 250 000 gépjárműhiteles nagyjából ugyanannyi család. Ők 8–10 év törlesztés után a leamortizált gépjárműveket még mindig az új árukon törlesztik. Ha nem fizet, elviszik a kocsit, de a tartozás megmarad. Jönnek a végrehajtások, árverezések. A végrehajtót nem érdekli az adósság eredete.
Az önkormányzatok tartozásait nagyrészt eltörölték. Senkit nem vontak felelősségre, mert a főtéri szökőkút rekonstrukciója miatt eladósított egy települést. A laikus, tájékozatlan lakosságról viszont nem történt valódi gondoskodás.
Az MNB a bankok rendelkezésére bocsátott valuta átváltása során keletkezett 100 milliárdos árfolyamnyereséget sajátjaként kezeli, és haszontalan dolgokra költi. Sem a kormánynak, sem a banknak nem jutott eszébe, hogy ezt felhasználva kedvezőbb átváltási árfolyamot határozzon meg. Több százezer család érdeke nekik nem számít.
A lakosság elvárná, hogy a parlament azonnali rendkívüli ülést tartson most, és olyan intézkedések sorát vezesse be, mely a lakosság kitettségét csökkenti. A bajba jutott családok száma megduplázódott. Mindegy, hogy valakit gépjármű vagy jelzáloghitel miatt árvereznek. Az egyesület felkérte a pártok vezetőit, hogy azonnali válságintézkedéseket tegyenek. A lakosság részére a www.bankikarosultak.hu honlapon adunk gyakorlati tanácsokat, a legfontosabb tennivalókról.
A szerző a Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesületének főtitkára
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
