galéria megtekintése

Az angyal lő

8 komment


Révész Sándor

Németh Sándor, a Hit Gyülekezetét vezető prédikátor hívéhez, Gera Zoltánhoz intézett nyilvános levelében kérte az Urat, hogy vezesse győzelemre a magyar csapatot az osztrákok ellen, „küldje el az Úr futballozni tudó angyalait közétek... védjék a magyar kaput és rúgjanak gólokat az ellenfél kapujába”.

A Hit Gyülekezetének vannak sajátos vonásai, de ez a megnyilvánulás nem sajátos. Katolikus pap is fordult már az Úrhoz a Fradi-pályán a Fradi érdekében. Mindenki láthatja a tévében, hogy sok focista az Úrhoz fordul, amikor bemegy a pályára, amikor lejön a pályáról, amikor gólt rúg.

Kérik és köszönik munkájukra az Úr áldását – mit kellene ezen magyarázni? Semmit nem kell, amikor az áldás nem átok valaki más számára. Nem az, amikor az egyik fél nyeresége nem veszteség másnak. Ám fociban, háborúban és általában versenyhelyzetekben nincs ilyen win-win szituáció. Nem tudok úgy áldást kérni az egyik félre, hogy ne kérjek csapást a másikra. Ha az angyalok megvédik a magyarok kapuját Alaba kapufás lövésétől, akkor az Úr megtagadja szép lövése jutalmát a derék Alabától, aki pedig tudomásunk szerint nem tett semmi rosszat azon kívül, hogy rajta kívül álló okokból nem magyar állampolgárnak született.

 

Az ember a nagyvilág különböző részeihez különböző erővel kötődik, és minél erősebben kötődik valamely részéhez, annál inkább szorít értük. Családtagnak, közösségnek, városnak, országnak, csapatnak, válogatottnak – ez természetes. Ha viszont ebbe az Istent belevonják, az magyarázatra szorul, hiszen aki az egy Istent vallja, egyetemes törvényeket és értékeket vall, tehát eszerint kell Isten teremtményeit áldásra érdemesnek vagy érdemtelennek tartania.

A világháborúk – és egyéb háborúk – idején az azonos felekezethez tartozó egyházi vezetők, papok és gyülekezetek gyakorlatilag kivétel nélkül aszerint vélekedtek az áldásra való érdemességről és érdemtelenségről, hogy az emberiség egészén belül hol helyezkedtek el. Ha ezt a vélelmüket az egyetemes igazsággal összekapcsolták, ezt egymást kizáró tartalommal tették. Ehhez nem is kellett feltétlenül különböző hazákhoz kötődniük. Az 1848–49-es szabadságharc idején például a Magyarországon tevékenykedő katolikus püspökök egy része Ferenc József császárra kért áldást, és az ő támogatására buzdította a híveket Kossuthtal szemben, más része pedig pont fordítva.

De ezekben az esetekben vélhetjük, hogy mindenki abban a meggyőződésben buzdít, hogy az egyetemes Isten egyetemes igazsága azon az oldalon áll, amelyen ő. A sportversenyt viszont többek között az különbözteti meg a háborútól, hogy a versengő felek nem föltételeznek egymásról morális különbséget. Valamennyien ugyanannak a játéknak a részesei, nem föltételezhetnek különbséget egymásról valaminő egyetemes igazsághoz való viszony tekintetében. Ebben az esetben viszont miért gondolják, hogy az Úrnak, akit nem magyarnak, nem osztráknak, hanem egyetemesnek hisznek, különbséget kellene tennie közöttük? S ha ebbe nem gondolnak bele, belegondolnak-e majd vérre menő összecsapások esetében, hogy oda kérik-e az áldást, ha kérik, ahol az igazság van, avagy ettől függetlenül kérnek az övéik számára protekciót az Istentől, akárha az igazság ellenében?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.