Mindenekelőtt rögzítsük: együtt örülünk Tarlós István főpolgármesterrel, sőt még az unortodox pályáztatási gyakorlatával önmagát mind kínosabb helyzetbe lavírozó L. Simon Lászlóval is annak, hogy sikerült megmenteni az évtizedeken át pusztuló épületegyüttest, a Várkert Bazárt, és Budapest egy újabb része kelt életre. Örömünk azonban nem felhőtlen. Ennek pedig a pénteki avatóünnepségen felsorakozott jobboldali potentátok meggyőződésével ellentétben nem az állandó fanyalgás az oka, vagy az, hogy „ezek” a kákán is csomót keresnek.
Csupán arról van szó: senki nem szereti, ha hülyének nézik. Márpedig a Várkert Bazárnál tartott avatás nyilvánvalóvá tette: a kormánypárt kampány- és a PR-részlege lényegében a fél országot gyengeelméjűnek tekinti. Az még könnyen emészthető volt, hogy tavasszal, néhány nappal a parlamenti választás előtt adta át a félkész Várkert Bazárt Orbán Viktor miniszterelnök. Volt már ilyen, lesz is még ilyen: nem helyes, de megszoktuk, mifelénk választás előtt mindent felavat a politikus, ami szembejön vele.
Hanem az alighanem kampánytörténeti mérföldkő, hogy fél éven belül, már egy másik választáshoz közeledve, lényegében másodszor is felavatják ugyanazt. Persze tudjuk, tavasszal az első, most meg a második ütemet kellett ünnepelni, meg aztán egy utcarekonstrukció is szinte befejeződött a környéken, de attól még a pénteki rendezvény épp az volt, aminek látszott: vegytiszta politikai kampányakció, amelyet ráadásul jórészt a kormány által oly gyakran kárhoztatott Európai Unió fizetett. Amikor Tarlós Istvánt arról kérdezték újságírók, hogy hány avatásra számíthatunk még a Duna-parton, odavetette: lesz még néhány. Még az is lehet, hogy nem viccelt. A beruházás ugyanis még most sincs teljesen kész.
