Az írás a Népszabadság
2014. 05. 28. számában
jelent meg.
„Jó lesz ez!” (Edzői biztatás 0-6-nál)
Ha és amennyiben alapon teljes mellszélességemmel ezúton is elhatárolódnák azoktól a kritikus szirénhangoktól, amelyek szerint itt úgymond valamiféle összeomlás került volna sorra a Magyar Szocialista Párt részéről. Tekintetében.
E helyről szeretném világgá kürtölni: nincs szar a palacsintában! Maximum önös pártpolitikai érdekből szeretnék itt néhányan, bizonyos emberkék a szar illúzióját kelteni, belénk beszélni quasi.
Ha és amennyiben szabadna lett légyen a már oly sok helyzetben megannyiszor bevált futballanalógiát a közhelyesség ódiumának elkerülésével alkalmazni: nem a felkészülési meccset kell megnyerni.
Egyébként meg, tegyem a kezemet a szívemre, becsületemre legyen mondva, nem kell ahhoz Gellei Imrébe ojtott Csank Jánosnak lennem, hogy lássak nagyon is egyértelműsíthető, szembetűnő biztató jeleket.
Szerintem igazságtalan lenne pont az Attila nyakába varrni a vártnál némileg talán gyengébb szereplést. Én úgy láttam, ő mindent megtett, élt-halt a csapatért, a felkészülés a mostoha körülmények ellenére is jól sikerült, egy picit több szerencse kellett volna, lehet, és azt se felejtsük el, hogy erősen lejtett a pálya. Szinte minden irányba. Pedig aki egy kicsit is ért hozzá, az láthatta, hogy Szanyi Tibi nagyon jól mozgott a szélen, együtt élt a játékkal, megjátszható volt, rendre jó ütemben mozgott keresztbe mindenkinek. Középen sajnos nem érkezett senki a labdáira, a Molnár Zsolti nagyon jól fejel, érzi a bőrt, de sajnos őt levették a pályáról, a múltbeli elhíresült kifütyülés felhánytorgatása minimum nem volt fair play.
Vagy ha ki kéne még emelnem valakit a pozitívak közül: ott a Hiller Pista, akinek nagyvonalú, rutinos védőjátékát még az ellenfél is rendre dicsérte! Mára szinte közmondásossá vált, széles körben emlegetett ars poeticája (quasi-credója), miszerint „Közelebb kell menni az emberekhez”, szinte közmondásossá vált. Ilyen emberekre van szükség, akik ennyire hitelesen és világosan látják a helyzet! Mert mi másra épülhetne modern, erős baloldal, mint éppen a lényeglátásra, valamint a mélyen emberközeli humánum hitelességére?
Vagy a Kunhalmi Ági szemtelenül fiatal kora ellenére milyen tanárian hordja a kiskosztümöt?
Vagy hát gyerekek, vegyük már észre, mekkorát ment a kampányban a Horváth Csabi! A jövő, sőt közeljövő Demszkyjének Tarlósa. Amikor a Nyugati-aluljáróban „Hajrá Európa! Hajrá MSZP!” címmel tartott villámcsődületet! Még Molnár Gyula is ott volt! Aznap mentették föl minden vád alól. Ha sikerült volna még bedobni a kampányfinisben Hagyót vagy Hunvaldot, horribile dictu Simon Gabeszt, az látható pluszszázalékokat hozhatott volna.
Tessék, aki annyira okos, mondja meg, mit kellett volna csinálni?! Beküldeni Schmuck Andort balettozni a nyugdíjasaival? Előhúzni Kovács Lászlót alsónadrágban? Ugyan!
Időt kell hagyni Attiláéknak, hogy a megkezdett munka gyümölcse beérhessen. Egy kiegyensúlyozott, egészséges Tukacs Istvánnal, egy továbbfejlődő, gólerős Velez Árpival, egy feljavuló dr. Legény Zsolttal itt még akármi is lehet. Nem zárnám ki a meglepetést sem.
