Átterelés

Csepreghy – Orbán Viktor hangzatos ígéretét idézve – erre csak annyit tudott mondani, hogy nem fognak senkit az út szélén hagyni. Nem küldenek el senkit, amíg nem biztosított a jövője. Mert azt ők sem tekintik megoldásnak, hogy előbb takarékossági megfontolásból az utcára teszik az embereket, aztán meg segélyezik őket.

Kérdés, hogy a hatalom mikor tekinti majd biztosítottnak az elbocsátásra, bocsánat, „kiterelésre" érett közszolgák jövőjét. Ha a kormány eddigi gyakorlatából indulunk ki, nincs gond, mert szerintük közmunkával is biztosítható bárkinek a jövője. Ha 47 ezer forintból meg lehet élni, márpedig ezt egy megbízható fideszes káder állítja, akkor közmunkából mindenképpen menni fog ez.

De a korrupción és a lobbi frontján túl, hol kamatoztathatják tudásukat a kitereltek? Csepreghy egyelőre csak azzal tudja biztatni a hamarosan lapátra kerülőket, hogy már tárgyalnak a piaci szereplőkkel a leépítendő közszolgák foglalkoztatásáról. Nyilván szépen megkérik őket, hogy alkalmazzanak már párat közülük, ha nem akarnak úgy járni, mint az Ákos szponzorálásával felhagyó Telecom. Esetleg adókedvezménnyel próbálják majd ösztönözni őket, ami majd legalább annyi pénzt visz el, mint ha segélyeznék a munkát nem találókat, viszont nem rontja el a munkanélküliségi statisztikát. Vagy ami – megint csak az eddigiekből kiindulva – a legvalószínűbb, tesznek nekik pár visszautasíthatatlan ajánlatot, és ráterelik őket a helyes útra.

A lényeg a terelés. Mindenki arra menjen, amerre a kormány akarja. Terelni könnyebb, mint vonzó feltételekkel átvándorlásra ösztönözni. Olyan ez, mint a tervgazdaság volt, tervezés nélkül.

Ám nem árt, ha a miniszterhelyettes és társai tisztában vannak azzal, hogy még a birkákat sem lehet akárhova terelni. Ha nincs fű, nincs víz, ha veszélyben érzi a biztonságát, a legbéketűrőbb nyáj is megmakacsolja magát. Néha még az is előfordul, hogy elrúgják a terelőkutyát.