galéria megtekintése

Atomtitok

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 10. számában
jelent meg.

A szerk.
Népszabadság

Be vagyunk szorítva az államközi megállapodás kereteibe – ennyi a hivatalos magyarázat arra, hogy a Nyugat és Oroszország hidegháborússá fajuló viszonyai ellenére miért vált hirtelen sürgőssé a paksi bővítésről szóló újabb szerződések megkötése.

Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor januárban mi okból kötötte gúzsba Magyarországot egy ilyen előnytelen egyezménnyel, ugyanúgy nincs válasz, mint hogy mennyit fogunk fizetni a beruházásért, mit kapunk a pénzünkért, és milyen feltételekkel léphetünk ki a projektből, ha mondjuk az EU – például a tiltott állami támogatás vagy a beruházók versenyeztetésének mellőzése miatt – elkaszálná a bővítést.

Az információkat az Orbán-kormány egy friss törvényjavaslattal titkosította, előidézve azt a helyzetet, hogy a magyar adófizető a Finnországban magántőkéből épülő atomerőmű pénzügyi és technikai adatairól sokkal többet tudhat, mint a száz százalékig magyar közpénzből megvalósítani tervezett paksi bővítésről (hol van ilyenkor a Kehi?).

 

Amúgy a transzparencia szintje nemzetközi tapasztalatok szerint fordítottan arányos a korrupció mértékével. A paksi ügyletet átláthatatlanná tették, így a korrupciós kockázat durván megnőtt – pedig már egy korábbi tanulmány is legalább 500 milliárd forintra saccolta azt az összeget, amit a bővítési kasszából különböző csatornákon kiszivattyúznak majd. Értjük persze, hogy a kormány miért nem kötné mindezt az orrunkra – a kérdés immáron sokkal inkább az, hogy vajon miért és meddig tűrjük, ami itt folyik. 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.