Be vagyunk szorítva az államközi megállapodás kereteibe – ennyi a hivatalos magyarázat arra, hogy a Nyugat és Oroszország hidegháborússá fajuló viszonyai ellenére miért vált hirtelen sürgőssé a paksi bővítésről szóló újabb szerződések megkötése.
Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor januárban mi okból kötötte gúzsba Magyarországot egy ilyen előnytelen egyezménnyel, ugyanúgy nincs válasz, mint hogy mennyit fogunk fizetni a beruházásért, mit kapunk a pénzünkért, és milyen feltételekkel léphetünk ki a projektből, ha mondjuk az EU – például a tiltott állami támogatás vagy a beruházók versenyeztetésének mellőzése miatt – elkaszálná a bővítést.
Az információkat az Orbán-kormány egy friss törvényjavaslattal titkosította, előidézve azt a helyzetet, hogy a magyar adófizető a Finnországban magántőkéből épülő atomerőmű pénzügyi és technikai adatairól sokkal többet tudhat, mint a száz százalékig magyar közpénzből megvalósítani tervezett paksi bővítésről (hol van ilyenkor a Kehi?).
