Atompornó

Maradhatnánk a bevezetőben vázolt fogalomkörben is (rákérdezve például, hogy hányan kedvelik az olyasfajta örömszerzést, amely a bőr- és nemibeteg-gondozóban ér véget), de az illendőség kedvéért ezúttal nézzük meg inkább, hogy a paksi hitel kimeríti-e a nemkívánatosság orbáni feltételeit.

Sajnos maradéktalanul: ha bármilyen okból bukik a konstrukció (elszáll a forintárfolyam, csúszik az átadás stb.), akkor a magyar adófizető tejel, mint a holsteini. Ha viszont az orosz térfélen történik valamilyen nem várt beakadás (például nem tudják folyósítani az esedékes hitelrészt), akkor nekünk csak a pingvinezés marad, azaz széttárt karral, bután nézve álldogálhatunk a jobb és a bal lábunkon.

Ami pedig a tájékoztatást illeti, épp a múlt héten mondta ki az illetékes bíróság, hogy még a parlamenti képviselők sincsenek valódi döntési helyzetben, azokat a vizsgálatokat ugyanis, amelyek alapján meg tudnák tippelni, hogy nem fogunk-e csúnyán ráfaragni az „évszázad üzletére”, a kormány el sem készítette.

Mindez ebben a formában, ahogy a kormánytöbbség megszavazta nekünk, egy túlfűtött romantikájú francia felnőttfilm helyett sokkal inkább egy vadkeleti horrorpornóhoz hasonlít. (Ez az a műfaj, amelyben az egyik fél orálisan működik közre, a másik pedig kisbaltával.) A tegnap történtek fényében annyival mindenképpen érdemes lenne kiegészíteni az aranyszájú lengyel megmondóember szentenciáját: Putyinnak a tízmilliárd eurós hitelügylet valószínűleg csak egy futó petting, mi viszont évtizedekig nyögni fogjuk – és akkor az explicitebb kifejezések használatától úriemberek módjára még eltekintettünk.