Olaszország lakossága - egyáltalán nem függetlenül a fukusimai atomerőmű-balesettől - hétfőn nemet mondott az atomenergia használatára. A japán katasztrófa óta eddig az olaszokon kívül Svájc és Spanyolország lakossága döntött ugyanígy, Németország és Svédország pedig politikai félfordulatot hajtott végre (mindkét államban program születet korábban a nukleáris erőművek leállítására, amit - elsősorban klímavédelmi okokból - utóbb felülvizsgáltak. Most viszont ismét az atommentes verzió látszik kormánypolitikává válni.)

Itáliában néhány hónapja még nyolc reaktorblokkból áló atomerőmű-építési programot hirdetek meg - ma, a népszavazás másnapján a politikusok már a zöldenergia és a zöldipar húzóágazattá válásáról szónokolnak. Az energiaszektorban láthatóan új helyzet van: egyetlen olyan politikai döntés vagy gazdasági kalkuláció sem tekinthető változatlanul érvényesnek, ami a nukleáris energiatermelés jövőjéről szól, és Fukusima előtt született. A politikai állásfoglalások azért vessztették el az érvényességüket, mert kihátrált mögülük "a nép" (jelenleg egyetlen ország sincs Európában, ahol biztosra vehető egy atom-népszavazás atompárti kimenetele), a pénzügyi számítások pedig azért, mert drámaian megnőtt a nukleáris projektek bizonytalansági felára.

Érveket maga az EU is kínál a kurzusváltáshoz: az Európai Bizottság számításai szerint (amelyeket a Védegylet idézett az olasz fordulatot kommentálva) nincs szükség az atomenergia használatának bővítésére, de még szinten tartására sem ahhoz, hogy 2050-re Európa megszabaduljon az éghajlat- és egészségkárosító olaj-, gáz- és szénerőművektől. A zöldek úgy látják: a zöld gazdaságra történő áttérés legfőbb akadályai már nem az észérvek, hanem a nagyvállalatok - élükön a nukleáris, illetve fosszilis energetikai cégekkel, valamint néhány nehézipari óriással -, amelyek a legtöbb országban kézben tartják a kormányzati döntéshozatalt.

Azt már csak mi tesszük hozzá: ebben az új, "atomcsendes" világban egy vaskézzel végigvitt, a racionalitással nem számoló atomerőmű-beruházással hatalmasat lehet bukni. Gazdaságilag mindenképpen - hiszen aki az atomra teszi a tétjeit, az szükségképpen lemarad a bontakozóban lévő zöldenergia-forradalomról -, de talán politikailag is.