Szenzációs, nyolc éve nem látott növekedési adattal lepte meg a közvéleményt a Központi Statisztikai Hivatal. A magyar gazdaságra most már a „mégjobbanteljesít” szlogent lehet ráhúzni, a 3,5 százalékos atom ütem ezt támasztja alá.
Magának a számnak – amelyet a KSH becslésnek tekint – örülni kell, de ami konkrétan mögötte van, arra csak hetek múlva derülhet fény. Egymondatos gyorsértékelésében a KSH az ipar és az építőipar remeklését emeli ki. Két olyan ágazatét, amely javarészt a külső körülményeknek köszönheti, hogy most eminensként dicsérik. Az ipart a nálunk megtelepedett német és japán járműgyártók és beszállítóik tartják mozgásban, és tévedés ne essék, nem a magyar piacra termelnek. Az építőipar pedig tavalyi mélypontjáról elmozdulva, 20 százalék feletti száguldással igyekszik visszakapaszkodni az elmúlt évtized szintjére. Tegyük hozzá, az uniós források felhasználásával, hiszen még ma is igaz, hogy az átadott beruházások, fejlesztések finanszírozása több mint 90 százalékban brüsszeli pénzekből történik.
Vegyük sorra, ki mindenkinek jár köszönet azért, hogy olyan GDP-adatot kaptunk, amelyre még az Yvette, a felettünk tomboló ciklon is elcsendesült egy percre. A legnagyobb köszönet Orbán Viktornak jár, ő nevezte ki ugyanis Lázár Jánost az uniós pénzcsap megnyitásáért felelős vízszerelőnek. Lázár a megbízást becsülettel teljesítette, csőtörést okozott, igaz, mára a dugót is sikerült beütnie a vezetékbe, magának vindikálva a pénzcsatornázási rendszer feletti felügyelet jogát. És ezt a túlkapást nemcsak Brüsszelben, de Oslóban, a valódi civil szférát támogató Norvég Alapnál sem kultiválják.
