Elég volt az ájtatoskodásból, ideje egyenesen beszélni: mi lenne, ha ahelyett, hogy az önmegvalósítás legmagasabb minőségéről papoltok, elmondanátok végre, minek is tartotok bennünket, nőket? Mi lenne, ha nem csomagolnátok végre semmiféle hagymázas vízióba azt, hogy szerintetek másodrendű állampolgárok vagyunk, akiknek az önmegvalósításuk is mások énjének megvalósítása csupán? Mi volna, ha kimondanátok: a szemetekben mi nem vagyunk emberek, csupán asszonyállatok?
Ne bújjatok a nemzetmentő ideológiátok mögé, a nemzet épp az olyanok miatt szorul megmentésre, mint ti, akik a felháborítóan alacsony juttatásokkal házi rabszolgát csináltok a kisgyerekes anyákból, s akik, ahelyett, hogy az üvegplafon betörésével lennétek elfoglalva, újabb réteget húztok a fejünk fölé. Miattatok, akik szerint az asszonyverés bocsánatos bűn – sőt nem is bűn, hanem magánügy, nevelési elv, a mindennapok része. S ti hergelitek a bevándorlók ellen a közvéleményt azzal, hogy ők mit tesznek majd az asszonyaitokkal? Miért, ti mit tesztek velük azon kívül, hogy kizárólag birtokos esetben vagytok képesek beszélni róluk? Mivel tüntetitek ki – magatokon kívül persze – azokat, akik gyereket szülnek? Bőséges juttatásokkal? Akadálymentesített városokkal? Megfelelő számú bölcsődei, óvodai férőhellyel? Ahelyett, hogy részmunkaidős visszaintegráláson dolgoznátok, megmagyarázzátok, miért kell még a mostaninál is kevesebbel beérniük a nőknek.
Sajátos dolog a genderőrület ellen ágálni, miközben minden megnyilvánulásotokkal azt erősítitek, hogy a gender, vagyis a társadalmi nem fogalma nagyon is létezik... Hát épp ti vagytok azok, akik meg akarjátok mondani, mi a nők dolga a társadalomban: tartozni valakihez, s persze még azt is ti szabjátok meg, kihez. Aztán persze jólesik villogni az olimpiai bajnok sportolónővel meg a díjnyertes színésznővel. Vajon velük is közlitek, hogy szép ez a sok csillogó kitüntetés, de azért ideje lenne abbahagyni a bohóckodást, és normális asszony módjára gyerekeket, unokákat szülni?
