Példamutató eljárás a politika és erkölcs témakörben naponta előadást tartó kollégától. Az efféle dupla finanszírozás akár morális útmutatóként is értelmezhető, mivel a Fidesz nem viseli a kettős mércét. Ennek nyomán a párt nyilván ezt a magatartást várja el az ellenzéktől is.
Meglehet, ezután a Hír TV újságírással kacérkodó PR-szakemberei nem csupán Simon Gáborról kérdezik majd a politikai rivális képviselőit, hanem arról is, miért nem igyekeznek két helyről közpénzt leszívni, ahogyan azt Zsigó Róbert tette.
Előre nem egyeztetett kérdés persze aligha hangzik el a nemzeti együttműködés rendszerében, amelyben Habony Árpád is olyan otthonosan érzi magát.
A kommunikációs guru legutóbb a Magyar Narancs újságíróját vegzálta, mert a kolléga megírta, hogy elítélték garázdaságért, miután hasba rúgott egy nőt. A nyilvánosságra allergiás rezsihérosz bírósághoz fordult, ami nem csoda, hiszen Rényi Pál Dániel írása kellemetlenségeket okozott neki. Előfordult például, hogy nem fogtak vele kezet. Mármost, ez az igazán súlyos probléma, amellyel Árpád népének foglalkoznia kell.
Habony haragja már csak azért is indokolt, mert még egyetlen békemenet sem védte meg, pedig a társulat vonult már föl kevesebbért is. És ahhoz kétség sem férhet, hogy a Zsigót és Habonyt ért méltánytalanságokkal kellene foglalkozni, ahelyett, hogy a visszataszító, a választások tisztességességét és méltányosságát tagadó jogszabályokon és körülményeken rugózunk.
Hiszen az nem olyan fontos, hogy burleszkké züllesztették a demokratikus politikai rendszerek legfontosabb aktusát, mint Habony pacsiügyi gondjai. Most éppen úgy látszik, hogy kamupártok sorának jelöltjei másolt (értsd: lopott) adatokkal szereztek indulási jogot, ám ez részletkérdés.
Az sem érdekes, hogy az ellenzék újabb feloldhatatlan dilemmával szembesül: egyetlen esélyének a részvételi hajlandóság növelését tekinti, miközben a visszaélések miatt a választások legitimitásával kapcsolatos kétségekre is felhívhatná a figyelmet. Ha viszont ezt teszi, a mozgósítás sanszát rontja.
De ennek a részletnek már tényleg kevés jelentősége van. Ahogyan a köztéri szobrokról szóló vitának is, mert a minidisputák közben felhúztak egy kilencvenháromezer négyzetkilométeren elterülő interaktív emlékművet.
A gátlástalanságnak.
