galéria megtekintése

Arányok

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 05. számában
jelent meg.


Tanács István
Népszabadság

Az uniós csúcson a tagállamok vezetői egymilliárd eurót ajánlottak meg Törökországnak, hogy segítsék a menekültkrízis ottani kezelését. Mintegy 100-100 milliót kaphat Libanon és Jordánia is. (Két éve ennyit fizetett ki Gareth Bale-ért a Real Madrid.) Németországban évi tízmilliárd eurót költenek a menekültek elhelyezésére, ellátására. Egyes adatok szerint ennek jelentős részét a „menekültiparban” dolgozó németek, segélyszervezeti alkalmazottak, tolmácsok, tanárok, médiamunkások, egészségügyiek, biztonságiak javadalmazására költik. E forrás (a Vigyázó blog) szerint Németországban többen dolgoznak a menekültek ellátásán, mint az autóiparban.

A török kormány nemrég úgy nyilatkozott, hogy idén már nyolcmilliárd eurót költöttek az ország területén lévő menekülttáborokban élő, minimum másfél millió ember ellátására. A Volkswagen-csoport azt állítja, hogy megvan a pénzük a csalás miatt keletkező károk fedezetére. Hogy ez mennyi, azt most senki sem tudja. A nagyságrendet jelzi a bejelentés, hogy csak Amerikában akár 15,9 milliárd euróra is büntethetik a cégcsoportot, aminek ha akár csak a fele igaz, már abból is bőven fedezni lehetne másfél millió menekült biztonságos ellátását Törökországban, vagy egy szíriai védett övezetben.

Nem tudni persze, melyik szám mennyire pontos. Az a következtetés azonban levonható a helyzetből, hogy ha egy csaló cég ekkora összeget bír fordítani az általa okozott károk fedezésére, akkor a bajban lévők minimális szintű ellátása sem volna elviselhetetlen teher az emberiség számára. Amúgy a Volkswagen Európa fennen hirdetett globális környezeti felelősségvállalását csalta el a high-tech szoftverével, és erről nagy valószínűséggel tudtak mind a német kormány, mind az Európai Bizottság vezetői, de nem tettek semmit ellene.

 

Csak ez a pár szám rendkívül súlyos aránytalanságokról, a hozzájuk kötődő események pedig a globális piacgazdaság és a liberális demokrácia hitelvesztéséről is szólnak. Különösen, ha hozzájuk teszünk még néhány hasonlóan beszédes összeget. A világon az emberi szenvedés nagy részének okozója a legális és illegális fegyverkereskedelem. Negyvenöt- és hatvanmilliárd dollár közöttire becsülik a fegyverbiznisz éves értékét. (Euróban ez 40 és 53 milliárd.) A szíriai és líbiai polgárháborún is nagyon jól keresnek valakik: a 2008-as globális pénzügyi válság után, 2011-től, az arab tavasz kirobbanása óta meredeken nőnek ismét a fegyvereladások. A polgárháborúk áldozatainak 80 százaléka civil. A civil áldozatok 90 százaléka kézifegyverektől veszti életét vagy sebesül meg. A kézifegyvereknek is a legnagyobb exportőre az Egyesült Államok, őket követi Oroszország és Kína, de előkelő helyen állnak a listán olyan európai államok, mint Anglia, Németország és Franciaország.

Ha holnap reggel abbahagynák a nemzetközi fegyverkereskedelmet, akkor sem mindjárt fogyna el az utánpótlás. Az emberi lény meghal vagy elmenekül – a fegyver megmarad és busás profittal újra eladható.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.