Vele jártuk körbe a vadasparkot, s közben figyelmes lettem egy táblára, amelyen ez állt: „Játszótér építése”, és alatta ez a felirat: „Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság Kormánya által az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében nyújtott támogatás összege: 7.845.003 forint”.
Darabonként 800 ezer forintba került egy darab mászóka 2013-ban. Nyolcmillió forint. Tíz mászókára. Fából. Nem viccelek. Kicsit ideges lettem, mert most akarok kocsit venni, s láttam egy használt, de jó Saabot 800 ezer forintért. Nem hittem, hogy ennyi pénzért egy darab mászókát is vehetnék. Svéd acél helyett. Fából.
De sétáltunk tovább, és akkor megláttam egy másik táblát, amin meg ezt olvastam: „Foglalkoztató tér építése”. Ez állt alatta: „Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság Kormánya által az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében nyújtott támogatás összege: 14.894.970 forint”. Néztem, hogy hol van a komplexum. De csak egy faházikót láttam, amelynek mindössze három fala volt. A negyedik oldala nyitott volt, s belül voltak padok. Asztalok. Persze fából. Ja, és láttam egy kemencét is. Remélem, nem fából. Ez került 15 millió forintba 2013-ban. Egy faház, ami oldalról nyitott.
S megint ideges lettem,mert 15millió forintból ma akár két családi házat is vehetünk Hortobágy faluban. Két nagy házat udvarral és garázzsal. Erre föl ott az a faházikó a vadasparkban, fészernél nem nagyobb, és belekerült 15 millióba.
Nem bírtam ki, hogy Rácz Andrásnak oda ne szóljak: „Hát nézze már, államtitkár úr, mi a búbánat került ezen a házikón 15 millióba?”. Erre azt mondta, hogy nem tudja, mert nem ő az illetékes. Megnyugtattam, hogy nem hivatalosan kérdezem, de egyszerű, józan ésszel föléri ezt? Csak hümmögött. S azt mondta, kérdezzem meg „a helyi illetékest”. Majd rámutatott egy kedves, mosolygós arcú nőre, mondván, „ő biztosan tudja”.
De nem tudta. Az a nő a Hortobágyi Nonprofit Kft. egyik vezetője volt, s nem értette, hogy mit nem értek. Azzal érvelt, hogy „a házba be kellett vezetni a villanyt, a vizet, és az pénzbe kerül”. Kiszámoltam neki, hogy ha bevezetjük a villanyt és a vizet egy-egymillióért, fizetünk egy-egymilliót a faházikó mindhárom oldalára, egymilliót a kemencére, további egy-egymilliót az alapozásra és a tetőre, de még akkor is csak nyolcmilliónál vagyunk, pedig vastagon fogott a ceruza.
Nem tudtam meggyőzni. S ekkor eszembe jutott a játszótér. Hogy mi került azon nyolcmillió forintba?! Erre azt mondta, hogy „el kellett szállásolni a munkásokat, sőt a játszótér alá homokot is kellett hordani”. Majdnem lefejeltem a pusztát. Homokot?! Ja persze, így már értem: minden bizonnyal aranyhomokot.
