Az elöregedő Nyugat-Európa lassan, de biztosan kiszivattyúzza a keleti végekről a szociális dolgozókat: kell ott az ember az idősek sétáltatására, bevásárlásra, távfelügyeletre, tornáztatásra meg a többi, személy körüli teendőre. Magyarország pedig, amely a legtöbb nyugati országnál gyorsabb tempóban öregszik, még rá is tesz egy lapáttal: az elmúlt négy évben azt a kevéske pénzt is a negyedével csökkentette, amit eddig a szociális ágazat béreire fordított.
Valójában persze nem egy ágazatról és nem is a bérekről beszélünk, hanem emberekről, akik mosdatnak, pelenkáznak, etetnek, ápolnak, vigasztalnak, nevetségesen kevés pénzért, jelenleg már átlagosan csak havi 69 ezer forintért. Ők azok, akiknek a jobban teljesítésből állami ideológiát gyártó kormány öt év alatt csak ígéreteket, bármikor elvonható alkalmi bérpótlékokat, meg egy az alul lévők számára a korábbinál sokkal előnytelenebb adórendszert tudott adni. És még valamit: a közmunkát, ami az állandóan sulykolt kormányzati ígéretek szerint nem falja fel a közalkalmazotti munkahelyeket, de a valóságban mégis ezt teszi. Másként nem jönne ki a 2011 óta elszenvedett 25 százalékos átlagkereset-csökkenés, mivelhogy magukhoz a bérekhez 2009 óta nem nyúltak, nem emelkedtek, de nem is csökkentek.
Egy olyan ország bánik így a legkeményebben dolgozó és nemzetgazdasági összehasonlításban eleve a legrosszabbul fizetett polgáraival, ahol nemrég kettőről ötmillió forintra emelték a bérplafont az állami cégeknél, és ahol a köz különböző csatornákon háromszázmilliárd forintot költ a profi sport támogatására, miközben a szociális szféra bérrendezése kijönne a jelzett összeg tizedéből. Bukott politikusoktól, sikeres intrikusoktól, a miniszterelnöknek személyes szolgálatokat tett hivatásos talpnyalóktól nem sajnáljuk a havi ötmilliót, de a szociális dolgozóktól elvárjuk, hogy havi 69 ezerért lemosdassák és bekötözzék az otthontalant, felfoghatatlan sorsokat hallgassanak és reparáljanak naphosszat a családgondozóban, kicseréljék a nagymamánk alatt az ágytálat, és persze alattunk is majd, ha ránk kerül a sor, és ha akkor még itthon lesznek.
