Apokalipszis most Magyarországon

Ezúttal például azt láttuk, ahogyan a képviselő sokakat értesít arról, hogy a jobboldali nagykoalíció teszi majd lehetővé az ingyenes netezést. Hogy mi végre a politika, ha nem látják, hogy ezt nem most kell, az módfelett érdekes kérdés. Hiszen ezúttal nem arról van szó, hogy hajléktalanvegzálásban izmozik együtt a két gyűlöletben versenyző jobboldali erő, miközben sorra szavazza le a baloldal ingyenes internet-hozzáférést előrevetítő javaslatait. Ebben az ügyben nem a világképek közötti fénylő differencia látszik, hanem az: a baloldalt zavarja, hogy egy rászabott ügyben jobboldali pártok járnak el, az emberek meg jól járnak. (E tekintetben mindegy, hogy korábban az akkor még Együtt–PM tette asztalra az ingyenes internet ügyét.)

Ez is mutatja: a Jobbiknak sokszor épp azok segítenek maskarát ölteni magára, akik leginkább tartanak valódi karakterétől. Mert varázstalanítják a szavakat, amikor Jobbik–Fidesz-koalícióval turnéznak olyankor, amikor a közösködésnek ingyenes internet lehet a vége. Okkal kérdezhetik megannyian: ez olyan szörnyű? Épp ezért lefuthatom itt a kötelező kűrt, hogy a Jobbik náci, együtt vezeti ki a Fidesszel Magyarországot Európából, úgy tapossák el a demokráciát, ahogyan egyetemi hallgató saját méltóságát a házibuliban hajnal négy után – és egyébként köztársaság. Ez annyival segít a szélsőjobboldal előretörésének megértésben, mint egy Dr. Alban-koncert.

Amíg nem sikerül ügyekkel és közösségekkel foglalkozni a tanult történetek mesélése helyett, addig nem azon kell csodálkozni, hogy a Jobbik előretör, hanem azon, hogy csak ilyen lassan. Mert a politikától elzárt területen ragadt baloldali ellenzék és az impotensen is nagyzoló kormány teljesítménye nagyobb sebességet indokolna.

Elvégre az Apokalipszis mostban azt mondják, a világ nyüszítéssel ér véget. Mi meg már nyüszítünk.