Lengyelország nyugati részében, Felső-Sziléziában, Poznan környékén volt elég olyan német (náci) tudatú lengyel állampolgár, aki ürügyet szolgáltatott a háború megindításához. Ekkor azonban már nem volt szüksége Hitlernek ürügyekre, mert megállapodott Sztálinnal Lengyelország felosztásáról.
Sztálin is az etnikai elvet használta: ukrán és belorusz területeket szabadított fel. Nem folytatom. Minden analógia hamis, s nem is igaz, hogy a történelem megismétli önmagát. És az a marxi megjegyzés sem stimmel, hogy a tragédia komédiaként tér vissza. Ami itt zajlik, a legkevésbé sem vicces. Sőt!
Oroszország már bekebelezte a Krím félszigetet. Kelet-Ukrajnában ezekben a napokban egymást érik az orosz sajtó szóhasználata szerint a „népi felkelések”.
A népi felkelők középületeket ostromolnak, kikiáltják a függetlenségüket. A Donyecki Népi Köztársaságnak az orosz kétfejű sassal ékesített zászlaja van.
Ukrán értelmezés szerint szeparatistákról van szó. A kijevi sajtó nem helyi erőket, hanem jól kiképzett és felfegyverzett importkülönítményeket észlelt. Az orosz propaganda viszont azt írja, hogy Kijev „zsoldosokat” küld erre az orosz földre.
Oroszország új föderatív alkotmányt követel Ukrajnának. Szergej Lavrov külügyminiszter hajlandó tárgyalni a feszültségről, de feltételei között szerepel az elszakadáspárti helyi erők egyenjogú részvétele. Eközben az orosz felsőház védelmi bizottságának elnöke, Viktor Ozerov hírügynökségi jelentések szerint azt mondta, hogy Vlagyimir Putyin bármely pillanatban bevetheti az orosz fegyveres erőket az „emberi életek védelmében”.
A felsőház felhatalmazást adott az elnöknek a hadsereg alkalmazására, és ezt nem vonta vissza. Az orosz törvények szerint Putyin dönt arról, hány katonát vet be és hol.
A kérdés nem az, mennyire ésszerű nemzetiségi és kulturális politikát folytattak az egymás követő ukrán kormányok. Az is érdektelen, melyik rezsim a korruptabb, az önkényesebb. A jelek szerint nem igaz ugyanis a korábbi feltételezés, hogy a Krím elnyelése kielégítette Putyin hongyarapítási vágyát.
A látszat szerint a beváltnak látszó sémát inkább megismételné, s Donyeck, Harkiv és Luhanszk is rákerülhetne az orosz térképre. Együtt velük a Dnyeszter-mellék.
Aki birodalmat akar, annak területgyarapításra kell játszania. Aki maga mögött akarja tudni a nemzetet, sokszor a rövidebb utat választja, az etnikai elvvel előzi a demokráciát. És van hadsereg, gyenge és megosztott az ellenfél, melynek tétovák a külföldi szövetségesei.
Putyin persze messze nem Hitler.
