A tanárok és a diákok nyári szabadságon vannak, de az álmos melegben – és a Kehi-ellenőrzés közben – ismét robbant a „szoborbomba”. Az Eduline.hu internetes portál augusztus 4-i tudósítása szerint új helyre kerül a Budapesti Corvinus Egyetem Fővám téri épületében lévő Marx-szobor, amelyet az egyetemtörténeti kiállításon helyeznek el – mondta a Corvinus rektora, aki azzal indokolta a döntést, hogy a Marx-szobor a múlt része, nem pedig a jelené.
Ítélt ügyről van szó, további vitának helye nincs, már a rendelést is leadták az új „corvinusos szimbolika” megtervezésére. Ügyes trükk az egyetemtörténeti kiállítás megrendezése, hiszen ezzel a megoldással nem kell kihajítani a szobrot az épületből, de egy tárlat szervezésével rafináltan megfelelnek annak a központi elvárásnak és célnak, hogy a XIX. század egyik legnagyobb gondolkodójának emlékműve és tevékenysége feledésbe merüljön. A kiállítást néhány év múlva úgyis átrendezik, és a tudós először a hátsó traktusban, majd a raktárban találhatja magát. Alaposan lefóliázva, nehogy baj érje.
A Közgáz vezetése tehát megadta magát, már csak a fegyverletétel feltételeiről tárgyalhatnak. A teljes kapituláció során általában szóba kerülnek személyi kérdések is. Lehet, hogy valakinek menni kellene az egyetemről? Értelemszerűen a néma és védtelen szoborra esett a választás, hiszen – látszólag – az a legkisebb veszteség, ha neki kell távoznia az aulából. Az átfogó pénzügyi és gazdasági vizsgálat által megállapított hiányosságokat az intézmény alkalmazottai bizonyára maradéktalanul megszüntetik, a hibákat pedig zokszó nélkül kijavítják. Marx-szobor áthelyezve, a többi zökkenőmentesen elrendezve!
Marx Károly egyetemi szobra fél év elteltével tehát újra az érdeklődés középpontjába került, de most már nagyon úgy tűnik, hogy nincs olyan erő, amely megmenthetné. A támadók utolsó rohamra indulnak, minden létező fegyvert bevetnek a cél elérése érdekében. Az egyik – viszonylag nagy példányszámú – politikai napilap is beszállt a küzdelembe. Első oldalon, nagy betűkkel mondja ki a végítéletet: „Marx nem maradhat”.
A Magyar Tudományos Akadémia korábbi álláspontja – miszerint Marx szellemi teljesítményét az egyetemes művelődéstörténet önmagában nagyra értékeli – korszerűtlen és érdektelen, azt a pártalelnök-államtitkár alábbi néhány mondatos ujjongó üzenete természetesen felülírja: „Nagyon örülök a Corvinus Egyetem döntésének, hogy végleg eltűnik Karl Marx szobra az egyetem központjából. Valóban, Marx a magyar történelem egyik fájó részének szimbólumává vált. Józan ésszel mindenki beláthatja, hogy a Corvin Mátyásról elnevezett egyetemen inkább van helye a dicső király emlékének, mint egy dicstelen korszak jelképének. Gratulálok az IKSZ-eseknek a bátor kiállásért! Good bye, Marx!”
Corvin Mátyást összemérni Marx Károllyal nem akármilyen bravúr és kell hozzá a tudatlanok szilaj bátorsága. A XIX. századi német teoretikus teljesítménye és történelmi hatása ugyanis összehasonlíthatatlan a XV. századi magyar uralkodóéval. A bátor IKSZ és a KISZ tevékenységének esetleges párhuzamos analízise sokkal életszerűbbnek tűnik, mert itt legalább lehet esély érintkezési pontok megtalálására. Ráadásul a két magyar ifjúsági szervezet közötti korkülönbség nem négy évszázad, hanem csak néhány évtized.
Hálát adok a sorsnak, hogy egyetemi tanulmányaimat még a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végezhettem.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
