galéria megtekintése

Ami ár, az jár

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 06. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

„Európai béreket”. „Ne csak az áraink, a fizetésünk is legyen európai.” Ilyeneket olvasunk mostanában hálón és utcán. Kampány van, és ilyeneket szeretnek olvasni az emberek. Népszerű evidencia: európai árakhoz európai bérek járnak. Mert úgy igazságos.

„Pesti árakhoz pesti béreket – Szabolcsban!” Mit szólnak ehhez a jelszóhoz?

De ha nekünk jár, kinek nem? „Európai árak” Albániában is vannak. Meg Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában. A világ városainak legfrissebb „cost of living” listája szerint például Hararéban magasabbak a megélhetési költségek, mint Budapesten. Almatiban, Kampalában, Bakuban, Sanghajban is. Hát, akkor nyilván zimbabwei, ugandai, kazah stb. embertársainknak is európai (értsd nyugat-európai) bérek járnak.

 

Azt gondolja a kedves olvasó, hogy ezt nem gondolhatom komolyan? Persze hogy nem. De akkor miért vesszük komolyan ezeket a pesti szlogeneket? Miért jár nekünk, ha másnak nem? Felsőbbrendűek vagyunk, ők meg alsóbbak? Csak nem? Vagy mindenki törődjön csak a maga dolgával? De akkor miért törődjenek a mi béreinkkel az Európai Unióba nettó befizető országok, kiknek pénzéből épül nálunk, ami egyáltalán épül? A nálunk szerencsésebbek foglalkozzanak velünk, mi meg letojjuk azokat, akiknél szerencsésebbek vagyunk. Ez lenne az az európaiság, ami jár nekünk?

De ha már úgy tartjuk, hogy a magasabb árszínvonalhoz magasabb bérszínvonal jár, akkor mutassunk példát Európának: „Pesti árakhoz pesti béreket – Szabolcsban!” Mit szólnak ehhez a jelszóhoz? Tudják azt az európai árakat panaszoló pestiek, milyen hipereurópai árak vannak a legnyomorultabb magyar régiók falvainak lepusztult, de monopol helyzetben lévő boltocskáiban?

De legalább Budapesten érvényesíthetnénk azt az elvet, amit Európától követelünk? Elvégre minden budapesti ugyanazokat a budapesti árakat fizeti. Akkor meg mindenkinek ugyanaz a budapesti bér jár! Ha nem helyes, hogy szegényebb európai legyen, aki Európán belül szegényebb országba született, akkor az sem helyes, hogy szegényebb budapesti legyen, aki Budapesten belül született szegényebb helyre.

Ahol szegényebbek az emberek, ott olcsóbban lehet megvenni a munkaerejüket. Ez a helyzet. Aki ezt az összefüggést ki akarja kapcsolni, annak magát a piacot kell kiiktatnia, és visszaállnia a tervgazdálkodásra. És visszaállítani arra az egész világot, máskülönben ismét csak nőni fog a különbség a tervgazdálkodó és a piacgazdaságban működő országok között, mint a múltban. A megoldás: a világforradalom és kollektív szegénység.

Ha az olvasó igazságérzete berzenkedik, jól teszi. Hogyan is férhetne össze az igazságérzetünkkel, hogy mindazon túl, ami tőlünk függ, tőlünk független történelmi előnyök és hátrányok szabják meg jó- és rosszlétünk mértékét. Az igazságtalanságnál csak a hamaros eltüntetésére irányuló követelés abszurditása nyilvánvalóbb. És ezt mindenki tudja, ha a maga szintjéről lefelé néz, csak akkor nem, ha felfelé.

A világ sosem volt igazságos, nem az a „természetes” állapota. Mi is, elődeink is igazságtalannak örökölték, amennyit teszünk érte, hogy igazságosabb legyen, annyit érünk. De abszurd szlogenekkel semmit sem érünk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.