Sokan kifejtették már a véleményüket arról, hogy az Orbán Viktor által kiépített új diktatórikus rendszert hogy lehetne megdönteni – illetve, hogy miért nem lehet majd megdönteni. Az egyoldalú választási rendszer esetleges üzemzavara esetére ugyanis itt maradnak a demokratikusan bebetonozott aknák a közszolgáltatásban és jogi apparátusban. Nem lehet egykönnyen visszaállítani a jogállamot. Sokan gondolják úgy, hogy a rendszer majd a saját dugájába dől (a hozzá nem értés miatt), illetve egy erőszakos összeomlás (taxis blokád, országos sztrájk, éhséglázadás, felkelés) vet véget neki.
Nekem más vízióm van. Szerintem a mai „hivatalos” állam mellett fokozatosan meggyökerezhet a népi ellenállás szövevényes rendszere. Nem a hatalmat megragadni akaró illegális mozgalomra gondolok (mint amilyen a kommunistáké volt a két világháború között), nem egy „kettős hatalomra” (mint 1917-ben Oroszországban), nem a fegyveres szembeszegülésre (mint amit a Kétezer szó sugallt 1968-ban, a csehszlovákiai beavatkozás előestéjén) és nem is a passzív rezisztenciára (amire 1849-től 1855-ig Magyarországon is volt már példa), hanem egy alternatív Magyarországra, amelyik egy másik logika alapján működik, és ellenáll a diktatórikus törekvéseknek. Kell-e ehhez új alkotmány? Nem feltétlenül. A ránk kényszerített Alaptörvénnyel szemben tiszta lelkiismerettel ragaszkodhatunk a demokratikusan elfogadott, 2011 előtti alkotmányunkhoz. Ameddig a körülmények nem teszik lehetővé, hogy összhangba hozzuk a modern világ követelményeivel.
Bizonyos szempontból az ellenállás már el is kezdődött. A kormány a plakátkampánnyal gyűlöletet akart kelteni a migránsokkal szemben, érzékeltette, hogy nemkívánatosnak tartja a megsegítésüket. Mégis több száz aktivista mondta azt magában: „nem érdekel”. És dolgozott tovább, bensőjéből vezérelve. (Hozzátehetjük, hogy Ferenc pápa is „besegített”.) Ilyen autonóm tevékenység az Eleven Emlékmű ma is tartó rendezvénysorozata (a hamis történelmi képet sugalló német megszállási emlékművel szemben), a plakátrongálás és a Kétfarkú Kutya Párt lakosság által finanszírozott ellen-plakátkampánya, az úgynevezett „nemzeti konzultációk” kérdőíveinek vissza nem küldése (8 millióból 6 millió esetben) vagy a határon felhúzott szögesdrótkerítés demonstratív átvágása. És amikor a törvénytelenül kiosztott földeket a helyi gazdák felszántották, akkor is ugyanez a logika működött. Ellenálltak. Megbüntették őket. De vállalni kell az állami retorziót, a büntetést, ahogy Nelson Mandela is vállalta. Mandelát egy egész világ támogatta, és végül diadalmaskodott. Bennünket is támogatna Európa jobbik része. És a retorzióknál is nagyobb büntetés, ha nem tudunk a saját szemünkbe, a gyerekeink és unokáink szemébe nézni.
