A jogalkotó által rafinált módon megjelölt csoport jól körülhatárolható. Csaknem kivétel nélkül Romániából érkezett cigányokról és felnőtt családtagjaikról van szó, akik vendégmunkásként tengetik életüket a Pest megyei településen. A jelenség (ha tetszik: probléma) nem új, hiszen az MTA Politikai Tudományok Intézete 2008-ban – Alsónémedi XXI. századi jövőképe címmel – készített 144 oldalas tanulmánya a kérdőíves felmérés alapján így értékel: „A falu legnagyobb problémája a külföldi, vagyis a román roma vendégmunkások megítélése..." Idézek néhány érdekes mondatot egy 2008-as interjúalanytól: „Azt a munkát végzik el, amire a helyiek már nem hajlandók. Van egy olyan mentalitás, hogy magyar ember nem megy el napszámba bizonyos gazdákhoz. Van kocsma, ahova csak ők járnak, oda némedi ember be nem teszi a lábát, különben is félnek."
Alsónémedi állandó lakossága kb. ötezer fő, az itt élő romániai cigányok száma vélhetően ezres nagyságrendet is jelenthet. (Az előbb idézett tanulmány 1500 fős „szezonális értékről" ír 2008-ban.) A videofelvétel azt is igazolja, hogy a testület által elfogadott – és települési adónak álcázott – „lakhatási adó" kivetésének oka nem a bevételek gyarapítása, hanem a lepusztult tömegszállásokon lakó vendégmunkások megsarcolása, esetleg ki- vagy visszaszorítása.
Az alacsony bérű, kiszolgáltatott munkavállalók többsége talán még ma is kell, de a szociális, közbiztonsági, egészségügyi és beilleszkedési problémákból eredő terhek, nehézségek már nagyon nyomasztóak, és pillanatnyilag megoldhatatlannak tűnnek. Az olcsó munkaerőre tehát szükség van, de oly módon, hogy a vendégmunkások és hozzátartozóik a dologidőn kívüli jelenlétükkel ne zavarják az őslakosok nyugalmát az iskolában, az áruházban, a közterületeken. Ilyen helyzetben léptek fel és határoztak egyhangú szavazással a képviselők az adó bevezetéséről. Sajnos azt nem tudhattuk meg, hogy mekkora adóbevétellel számol az önkormányzat, holott a települési adó kivetésekor ennek megjelölése is alapfeltétel.
A döntést emberiességi szempontból nem szívesen taglalnám, inkább a munkaügyi és adózási vonatkozású kétségeimet osztom meg az olvasókkal. Nem ítélkezem, nem minősítek, csak kérdezek annak reményében, hogy hamarosan elfogadható és megnyugtató válasz érkezik valahonnan. Nem nekem, hanem a némedi embereknek, a magyar és román cigányoknak, valamint a jogállami Magyarországnak.
Milyen feltételekkel jöttek egykor az erdélyi magyar munkavállalók a nagyközségbe, és milyen körülmények között érkeztek ide a vendégmunkás romák? Hívták őket, vagy csak úgy jöttek? Miután az erdélyi magyarok többsége továbbállt Nyugat- és Dél-Európába, azonos paraméterekkel történt-e a váltás, vagy a cigányok esetében már tudatosan „diszkontált" munkaerőt vásároltak a helyi gazdák? (Azt egy pillanatig se feledjük, hogy 2007 óta Románia is az Európai Unió tagja, így a Magyarországon dolgozó polgáraikra a közösségi és az azzal szinkronban lévő hazai munkajogi előírásokat kell alkalmazni.) A munkavégzés céljából érkező emberek esetében az alkalmi és az idénymunkára vonatkozó jogszabályi előírások mindig maradéktalanul betartásra kerültek-e? A külföldről érkezettek hány százaléka rendelkezik magyar állampolgársággal, állandó lakhellyel és stabilnak nevezhető munkaviszonnyal? Lehetséges, hogy az évek óta vendégmunkásként dolgozó romániai cigányok jelentős része szerződés (bejelentés) nélkül dolgozik, és ebből eredően a munkáltatók nem fizettek az alkalmazottak után adót és járulékot? Vajon a szállásadók kötöttek-e bérleti szerződést a náluk lakó személyekkel, és a befolyt bérleti díjak után tisztességesen adóztak-e? Volt-e a településen az elmúlt időszakban komolynak minősíthető hatósági (munkaügyi, idegenrendészeti és közegészségügyi) ellenőrzés, amely átfogó jelleggel vizsgálta a Romániából érkezettek munka- és lakhatási körülményeit? Ha volt, milyen eredménnyel végződött? Felmerült-e valaha a foglalkoztatók vagy a szállásadók felelőssége?
A vendégmunkásoknak lakhatást biztosító ingatlantulajdonosok és a helyi munkáltatók között mekkora lehet a személyi átfedés? Ezt csak azért kérdem, mert a bevallásról és a beszedésről az ingatlan tulajdonosa köteles gondoskodni, s ha ő gyakorolja a munkáltatói jogokat, akkor valószínűsíthető, hogy a nála lakó munkavállalójától és vele élő felnőtt családtagjától praktikusan azonnal behajtja a napi 800 forintot, azaz automatikusan levonja a szerény javadalmazásban részesülő fizikai munkások béréből az adót, akik így havonta minimum 24 000 forinttal megrövidülnek. Népesebb család esetén ez az adóteher kifizethetetlen mértéket érhet el, és ezután csak egyetlen lehetőség marad: a távozás. Elképzelhető, hogy ez a cél? Biztos, hogy a jogi, adófilozófiai és humanitárius szempontból egyaránt vitatható intézkedés oldani fogja az alsónémedi állandó lakosok és a külföldről érkezett vendégmunkások közötti feszültséget? Tisztul „Alsónémedi XXI. századi jövőképe"?
