Azt álmodtam, hogy egy álláshirdető kisvállalkozás magyargyűlölő esztergályost keres, a kiadó albérletek között azt fedeztem föl, hogy romák előnyben. Az utolsó oldalon egy pályázat kiírásába ütköztem, amiről azonnal kiderült, hogy rám volt szabva, mert még a testsúly is stimmelt.
Nem szeretnék ilyen országban élni, riadtam fel, magamba fordulva kerestem a párhuzamokat, de ezek nyilvánvalóan csak rémálmok voltak. A valóság sokkal szürkébb, hiszen az ember nem megy nap mint nap választási irodába, hogy kigyúrt kopaszok állják útját, ha pedig igen, jobb, ha befogja a száját, különben lehülyézik, s végül kiderül róla, hogy csak a balhéban érdekelt. Vannak ilyenek elegen, össze kell róluk szedni mindent, közhírré tenni az odvas családfát, ifjúkori botlást, gyanús pár- és pártkapcsolatokat. Egyébként jobb az álmokkal is vigyázni, nem szabad nagydobra verni őket, mert bősz álomfejtőkkel tele van a politika, hogy a jövőt fürkésző látnokokról ne is beszéljünk. Ez a megszállott csapat olyan összefüggésekre deríthet fényt, amelyekre álmunkban sem gondolnánk, bár ebben már nem vagyok annyira biztos. Mióta alvás közben fantazmagóriák lepnek meg, azon emésztem magam, milyen káros szenvedély juttatott idáig. Tudtomon kívül tényleg újra és újra ártok a nemzetemnek?
Megnyilvánulásaimat, gondolataimat idegen érdek mozgatja? Úgy vagyok egy hatalmi összeesküvés részese, hogy közben azt hiszem, önállóan cselekszem? Illúzió volt abban a hitben ringatnom magam, hogy aki a kalandot választva idehaza maradt, az a hazáját akarja szerethető otthonná alakítani, komfortossá tenni? Nem bűn, ha másként fogna hozzá, mint a regnáló hatalom?
