Ezekben a pillanatokban igen széles körű és hangos lamentálás zajlik a világ csaknem valamennyi sarkában a tekintetben (azzal kapcsolatosan), hogy a harmadik világháború küszöbén állunk-e még toporogva, vagy már ajtóstul rontottunk a házba, és éppenséggel sáros gumicsizmában klaffogunk a perzsaszőnyegen befele, a konyha irányába.
Ettől a helyzettől talán (sőt!) nem független következő rövid értekezésünk tárgya, de másrészt némileg kevésbé. Vegyük azt a nehezen cáfolható tényállást, hogy mi, itt a lángoktól közmondásosan ölelt, a kelleténél jelentősen kisebb ország lakói (lakosai) huzamosabb ideje már egy 1994-es Magyar Fórumban élünk. Sőt, ha néhány viszonylag visszafogottnak tekintett kormánypárti politikus nyilatkozatait tekintjük, mondjuk a kitiltási botrány vagy éppen az EU-s bevándorlási vita környékéről, akkor még talán az akkori Magyar Fórum-szerkesztők is úgy találták volna, hogy ez a hang talán egy kicsit radikális, horribile dictu szélsőséges, közlés előtt egy-két jelző némileg finomítandó.
Ebben a, mondjuk így, szellemi környezetben semmiképpen sem nevezhetnénk váratlan fejleménynek Kövér László házelnök, a CÖKA és a Szellemi Honvédelem Mozgalom (mondom, hogy Magyar Fórum '94) közös múlt heti performanszát, amelynek keretében átadták a „2015 szellemi honvédője" díjakat. Kövér házelnök itt kifejtette, hogy manapság a tudjukkik a közösségek azonosságtudatát próbálják megszállni, illetve átalakítani.
