galéria megtekintése

Állami kézrátétel

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 10. számában
jelent meg.


Varga G. Gábor
Népszabadság

Kiállította magáról a bizonyítványt a magyar politikai elit azzal, ahogyan a mobilparkolási rendszer monopolizálását kezelte. Három éve van törvény róla, lassan két éve, hogy a végrehajtási rendeletet is ismerjük, tudjuk, milyen feltételek mentén működik majd a rendszer, egy-két – halk szavú – képviselőt kivéve mégsem foglalkozott senki azzal, mi lesz az intézkedés hatása.

Pedig az amúgy nem atomfizikai bonyolultságú rendelet szövegéből egyértelmű volt, hogy a leggyakrabban, napi hatvanezer alkalommal használt szolgáltatás drágulni fog. A figyelmeztetések is jól hallhatók voltak, így nehéz ezt másként értelmezni, mint hogy a kormánypárti képviselők asszisztáltak a mobilparkolás drágításához, az ellenzékiek pedig ügyet sem vetettek rá. Vagyis az egy év alatt majdnem húszmillió mobilparkolást indító autóstömeg nem számított a szemükben jelentős választói bázisnak.

A történet sajnálatos módon a mai Magyarországon mindennaposnak számít. Egy már létező, valós igényre építő és a maga idejében egy jó ötlettel megalkotott üzletet egyetlen törvénnyel kihúztak egy magánvállalkozás alól. Hiába működött jól a rendszer, megcsinálták ugyanazt egy állami cégben, 800 millió forintból. S aki ismeri a mobil fizetési rendszer történetét, tudja: az eddig is létező rendszer állami letükrözésekor példás visszafogottságot tanúsított az újonnan felállt monopolcég immár negyedik vezetése. Elődeik első forgatókönyve ugyanis – úgy beszélik – hárommilliárdos fejlesztés lett volna.

 

Hogy a most kisemmizett céget egyébként – mai tulajdonosa szerint – előzőleg megpróbálták megvenni üveggyöngyért, az a balkáni és ukrán maffiastílus jegyeit felvonultató magyar valóság része. De idesorolandó az a bájos kis történet is, ahogy a most kisemmizett – egyébként kétségkívül európai színvonalú szolgáltatást nyújtó – cég létrejött, s vált prominens önkormányzati emberek és barátaik jól tejelő magánvállalkozásává. (Lásd az egykor Rolls-Royce-szal közlekedő Fürst György volt VI. kerületi szocialista alpolgármestert.) Ez a sztori adta a kétharmadnak a morális alapot ahhoz, hogy rátegye a kezét a mobilparkolás üzletére.

Apró drámai fordulat a történetben, hogy a politikusok által gründolt cég jelentős üzletrésze pár éve csak kikötött az állami fejlesztési banknál, amely már az Orbán-kormány ideje alatt eladta egy magánbefektetőnek, néhány hónappal azt megelőzően, hogy megszavazták volna a mobilparkolás einstandolását elrendelő törvényt.

De mindez ma már csak történelem. Hiszen a teljesen fölöslegesen kifejlesztett nyolcszázmilliós rendszer az állami cégnek megtérül majd, a kényelmi díjak milliárdjaiból pedig még ki tudja, hány „szakember” és alvállalkozó fizetésére is futja. Spórolnia az állami mobilcégnek aligha kell. Legfeljebb elszámolnia, már amennyiben a magyar autósokban tudatosul: ennek az egésznek a vaskos számláját ők és az önkormányzatok (tehát szintén ők) fizetik majd.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.