A fideszoid államműködés egyik markáns, közepesen szórakoztató jellemzője, hogy országos hatáskörű szervek, hatóságok, miegyebek, hasonlóan a hatalom közmondásosan multipotens centrumához, a Párthoz, maguk is egyre több területre terjesztik ki tevékenységüket, némelyikük egyszerre hatóság, piaci szereplő, reklámügynökség, médiavásárló, szórakoztatóipari vállalkozás és mondjuk pénzintézet. Az egész pedig szépen be van terelve egy gigatárca alá, amely egyszerre felügyeli mondjuk a sertéstartást, a gyógyturizmust és a Kodály-módszert.
Ebben a sajátos modellben különösen sok feladat hárul egy már nevében is megkapó szervre (hatóságra?), a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalra. Nagyon sok dolog intézhető itten, mivel a Fidesz által nagy tételben forgalmazott nemzeti romantika kereskedelmi kicsatornázása leginkább errefelé intézhető. Az ábrándos nemzeti romantikus kereskedelemhez magyar termékek kellenének ugyanis, ezek meg leginkább a mezőgazdasági (élelmiszerlánc!) termékek tudnak lenni, mivel másmilyen termékeket Magyarországon jellemzően multinacionális vállalatok gyártanak exportra.
Tehát a magyar mezőgazdasági termékek magyar állami nyomatása kiemelt feladat, egymást érik a tizenszázmilliókból dübörgő egyél ilyen hazait, igyál amolyan hazait kampányok, legszívesebben mindenkit ezerkilósra hizlalna mindannyiunk kedves vidéki anyósa, az agrártárca.
