Utóbbi mint a jogrendszer csúcsa, egyben talpazata és „menükártyája” intézményesít különböző élességű megoldásokat, amelyek baj esetén előhívhatók. Ám az alkotmányos jogi rend nem az önkény kaszárnyája: senki sem helyezhetné magát a jogi fundamentumok elé, fölé; utóbbiakat prevenció vagy drákói védekezés címén időlegesen sem dobhatja sutba. 2015 Magyarországán mindez megtörtént.
A fejétől bűzlik az antimigráns jogpolitika; főként azzal, (a)hogy bevezették és kihirdették a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, megsértve az alaptörvényt és az alapvető emberi jogokat. Dermesztő maga e tény, de főként az ezt előidéző kormányzati hozzáállás. A rendszerváltó alkotmány évtizedeken át a „minősített” helyzetek több típusát rendezte: rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet; melyek megállapítása, kihirdetése parlamenti hatáskört jelölt, ami után mód volt kormányzati hatáskörben, ideiglenesen egyes törvényektől eltérő intézkedést hozni.
Saját jogán a kormány veszélyhelyzetet nyilváníthatott ki, melyben önálló válságkezelő intézkedésekre nyílt joga. Valamennyi válfajnak megvoltak az egymástól elhatárolt feltételrendszerei. Evidens volt pl., hogy melyik „minősített” helyzet miféle felhatalmazással jár, az hogyan hat ki korlátozóan az alapjogokra; de az is, hogy a partizánkodásnál súlyosabb hiba, bűn alkotmányosan nem létező válságvariánst nevesíteni és beélesíteni. Garanciális okból világos norma szólt megszorítóan arról, hogy mikor lehet a honvédséget katonailag itthon felhasználni.
Az orbáni pátensnek pont jó alaptörvény bővítette a kört: behozta a váratlan támadás kategóriáját, s kezelésének módját. Ámde egy jámbor (?) óhaj, egy sornyi regula sincs az at-ben a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetről, noha akik most népvándorlást emlegetnek, láttak már ilyet, számolhattak volna ehhez fogható kihívással. Ez nem képzelgés: a jognak van ilyen funkciója, máskülönben az alkotmány szabályainak fele naivan mellőzhető volna. Kétharmaddal az at módosítható, kiegészíthető (lett) volna: jellemző, hogy miért nem kerül(t) rá sor.
Zsenánt megint hozzányúlni, ide nem elég a saját tábor, márpedig az „ellenséggel” nem alkusznak, akié az at, azt csinál vele, amit akar, szőrszálhasogatásra nincs idő. Így alulról, sunyi kézzel meghekkelték a saját jogi fundamentumukat, ám így bánnak mással is, ha indulatba jönnek. Bukótétel a jogi karon: alsó szintű jog nem módosíthat, ki sem egészíthet felsőbb normát, vele nem csereszabatos, a hierarchia nem játék.
Csődöt mondott ennek kapcsán más is. A köztársasági elnök mint törvénykihirdető és a honvédség főparancsnoka kibic e folyamatban: neki nem osztottak lapot; ő sem oszt, sem szoroz. Ombudsman, Alkotmánybíróság is továbbot intett, holott ez és más alkotmánysértés kézenfekvő. Adott esetben az AB bizonyos körben hivatalból is eljárhatna.
Axióma: a menekülteknek itt nincsenek állampolgári jogai, de vannak „sérthetetlen és elidegeníthetetlen” emberi jogai. Az at európai és nemzetközi vállalásainkkal egyezően megszabja, hogy milyen alapjogok sorolhatók ide és oda, sőt rendezi itt a jogkorlátozás erősen kötött feltételeit is. Közrend, közbiztonság mint indok nem elegendő embertelen és tisztességtelen jogi „megoldások” létesítéséhez; tilos volna az emberi méltóság eltiprása, avagy az embertelen, megalázó bánásmód. A fair eljárás követelménye is gátja volna a turpis jogtételezésnek: annak, mely szerint a 22-es csapdája ejti el az ide érkező menekültet. A magyar válságjog köp a római egyezményre, de egyes nemzetközi konvenciókra is.
Külhoni jogi megszégyenítés jön válaszképpen, megütközve azon, hogy a kormánypolitika leráz magáról mindenféle kötöttséget, vállalást, morális és jogi megfontolást, ámde jobbat vagy csak normális működésmódot helyette nem keres, nem kínál: se ki, se be. Válsághelyzetben mutatja meg igazi arcát a személy, a rendszer: ez a legfájóbb kijózanodás. Tragikomikus történelmi párhuzam G. W. Bush aranyköpése: „Az ellenségeink kreatívok és leleményesek, de mi is azok vagyunk. Mindig azon törik a fejüket, hogyan tudnának ártani az országunknak és a népünknek, és mi is azt tesszük”. Melldöngető szómágia és felsülés itthon is van.
A szerző alkotmányjogász
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
