galéria megtekintése

Alkonyzóna

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 29. számában
jelent meg.


Vári György
Népszabadság

Sok minden eldől hosszú időre azzal, ahogy a görög válság véget ér. Nem tudjuk, mi történik szerdától Görögországban, ha addig nem születik megállapodás. Arra, hogy megszülessék, immár alig van esély és már a hétfő is felettébb bizonytalan. Nem tudjuk, lesz-e még Európában újraelosztó-egyenlősítő középbaloldali politika, vagy egyszerűen megszűnik ez az opció. Közismert, hogy a hagyományos középbal pártok úton vannak a jól megérdemelt eltűnés felé (az MSZP nem is annyira különleges eset).

Azt, amit egyáltalán baloldaliságnak lehet nevezni, ma csak a friss, „szélsőséges” balos mozgalmak képviselik és – ahogy mások mellett Paul Krugman is megállapítja legutóbbi blogbejegyzésében – a trojka szorgalmasan dolgozik azon, hogy ezt az irányzatot még azelőtt ad acta tegye, hogy túlzottan veszélyessé válna. A közkiadások további csökkentését, az élelmiszerek áfájának emelését, a munkavállalói jogok és védettségek maradéktalan felszámolását ugyanis semmilyen „baloldali” politika nem támogathatja, ellenezni viszont nemigen szabad.

Kérdés továbbá, mi lesz a népuralommal: a görög parlament népszavazást írt ki a hitelezők követeléseiről, és ezt mindenki, aki számít, azonnal borzasztó felelőtlenségnek, rémséges destabilizálási kísérletnek minősítette. Pedig a Szirizának ehhez muszáj újabb felhatalmazást kérnie, egyszerűen azért, mert nem ezt ígérték, nem ezzel nyertek választást. Ráadásul a görögök többsége, bár természetesen ellenzi a további – hosszú évek alatt sehová sem vezető – megszorításokat, nem akarna kilépni az eurózónából sem: most, úgy tűnik, választaniuk kell, még ha a döntésük nem is érdekel senkit.

 

Az eurózóna pénzügyminiszterei egyszerűen úgy határoztak, a szavazásig sem hosszabbítják meg a segélyprogramot. Lehet, persze, azzal elintézni a dolgot, hogy mások pénzére nem terjed ki Görögország szuverenitása, de akkor sem tűnik problémátlannak, pláne konzekvenciák nélkülinek az így előállt helyzet, hogy egy ország politikáját immár nem a népe, hanem a hitelezői szabják meg.

Látványossá vált továbbá, hogy az unió nem a további integráció felé halad. Lehet, hogy Görögországnak el kell hagynia az eurózónát, bár technikailag sem tudható pontosan, hogyan történik majd mindez. Az Egyesült Királyság – Dánia lelkes támogatásával – bizonyos területeken jelentős mértékben csökkentené az integráció jelenlegi szintjét, és ezzel párhuzamosan sorjáznak az ötletek az uniós elitklubról, ahol a déli és keleti perifériáknak nincs keresnivalójuk.

Jelen állás szerint nincs sok okunk az optimizmusra: a görögök helyzete ijesztő, mindazt, amit az európai demokráciáról eddig tartottunk, alighanem kénytelenek leszünk alaposan átértékelni, az unió krízisére pedig, úgy tűnik, nem a blokád alá vett, integrációpárti, szociális Európát sürgető baloldal, hanem az erősödő, Európa-ellenes szélsőjobb adhat majd erőteljes választ.

Sötét idők elébe nézünk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.