galéria megtekintése

Ali baba sehol sincs

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 17. számában
jelent meg.


Fekete Gy. Attila
Népszabadság

Kovács Zoltán szerint az eredmények a kormányt igazolják, ezért kitartanak a játékautomata-szabályozás mellett. Ennyire futotta hirtelenjében a kormányzati propagandagépezetnek. Sehol egy játékszenvedélyéből kigyógyult közmunkás, egy kevésbé ismert színész vagy politikus rokon, akik a közmédiában elmondhatták, hogy mennyire sikeres volt a kormány 2012-es intézkedése, viszont mennyire felháborító, hogy a külföld már megint beleüti az orrát a dolgainkba.

A luxembourgi székhelyű Európai Bíróság döntése ugyanis kimondta, hogy ellentétes lehet az uniós joggal a szerencsejáték-ipar 2012-es magyarországi szabályozása. Vagyis az, hogy csak kaszinókban működhetnek nyerőgépek, játéktermekben, mint azelőtt, nem. Ahogy az ellenzék összegezte a problémát: Andy Vajnát és pár fideszes csókost kivéve senki nem vállalkozhat ezen a piacon. Luxembourg a helyzet további megítélését, az esetleges kártérítések elbírálását a magyar igazságszolgáltatásra bízta.

Mindez egy nemzetbiztonsági jelentéssel kezdődött, amelynek tartalmán Orbán Viktor annyira kiakadt, hogy egyetlen tollvonással felszámolta a teljes, nem állami koncesszióban működő szerencsejáték-ipart. 1500 vállalkozás ment csődbe két hét alatt. Ennyi idő telt el a kormányfői kiakadás és az iparágat felszámoló jogszabály hatálybalépése között. Pedig állítólag csak annyi történt, hogy az Alkotmányvédelemi Hivatal (AH) a miniszterelnök elé tárta azoknak a névsorát is, akiket az iparágban erős szervezett alvilág már megkörnyékezett.

 

Orbán lépéskényszerben érezte magát. Ezt leplezendő először azzal próbálták elfogadtatni a döntést, hogy megvédik a kiskeresetűeket a félkarú rablóktól. Majd célozgattak az iparágban felsejlő nemzetbiztonsági kockázatokra is, de soha nem fejtették ki, mire gondolnak. Nyilván jó okuk volt rá. És arra is, hogy ezt azóta se firtassák.

Igen nehéz lesz azonban a döntést megvédeni, ha legalább részben nem hozzák nyilvánosságra ezeket az indokokat. Az pedig, hogy az alvilág szemet vet a szerencsejáték-iparra, nem információ. A világon mindenütt ezt teszi. De miért nem volt ez érdekes 2012 előtt, és miért lett fontos 2012 októberében? Ezt tudni már információ lenne.

Persze a kormány akkor megtehette volna, hogy einstandolja az iparágat – az érintettek teljes körű és azonnali kártalanítása mellett. Ahogy kell. Csakhogy a kabinet nem akart fizetni a kommunikációja szerint „az alvilággal is kokettáló” iparági szereplőknek.

Luxembourg után azonban várhatóan Strasbourg is meghozza a maga döntését, sok vállalkozó ugyanis oda fordult kártérítésért. Meglehet, az ítélet után a kormánynak fizetnie kell. Ez okot adhat egy újabb szabadságharc megindítására a belügyeinkbe avatkozó Strasbourg ellen. Izgalmas párviadal. A valóság azonban egyszerűbb. Erővel átjátszottak egy egész iparágat a barátoknak, akiknek ez egy fillérjükbe se került, mivel a törvénnyel kisemmizett piaci szereplőket (majd egyszer, talán) az állam kártalanítja.

Ha Ali baba ezt megérhette volna…

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.