A héttagú tanács négy külsős tagja a hó végén, mandátuma lejártával távozik, s nem tűnik alaptalan félelemnek, hogy velük más is elvész a tanácsból. Az, ami az utóbbi időben lehetővé tette a jegybanki vezetés számára, hogy saját meggyőződésének megfelelően alakítsa a kamatpolitikát. Dacolva a kormány, kiváltképpen pedig Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter haragjával, aki a november óta emelkedő kamatok mögött Simor András és csapata aknamunkáját véli felfedezni, amellyel ballasztként nehezednek a felemelkedőfélben lévő magyar gazdaságra.

A ballaszttól pedig meg kell szabadulni. Ez már az áprilisi választások óta eldöntött tény, amit a győzelem másnapján nemzetközi sajtótájékoztatóján maga Orbán Viktor erősített meg azzal, hogy offshore lovagoknak nincs helyük a jegybankban. Ettől fogva már csak a kivitelezés technikáján kellett csiszolgatni. Vannak ugyanis uniós normák, amelyeket illik betartani, még ha nehezére esik is a kormánynak. Ilyen a jegybanki függetlenség tiszteletben tartása, amire az Európai Központi Bank kínosan ügyel. A Simor vegzálását célzó kormánypárti kezdeményezéseket a jegybanki autonómia megsértéseként is értelmezték Frankfurtban, és ezt szóvá is tették. Úgy, hogy mindenki értse. Nem sikerült.

Simor ellehetetlenítése – az offshore-ügy, nyolcmilliós fizetésének negyedelése, véleményének látványos negligálása után – valódi mélyütéssel folytatódott, amikor elődjét, a Fidesz pénzügyi jolly jokerét a nyakába ültették. Friss felügyelőbizottsági elnökként Járai Zsigmond fizetését a négyszeresére, 1,2 millió forintra emelték a kormánypártok, ami ellen Simor hivatalból – a bérfeszültségek okán – hasztalan emelt szót. (Messze vagyunk már 1995-től, amikor Járai egy forintért vállalta a Magyar Hitel Bank vezetését.) S hogy a kutyakomédia fináléjához közelítsünk, jött Schmitt Pál pénteki húzása, amellyel a gittegyletté züllesztett Költségvetési Tanács kvázi vezetőjévé nevezte ki Járait, s varrta ezzel egy másik szállal is Simor nyakába.

A jegybankelnök a monetáris politikát szakmai kérdésként kezeli, pedig a Fidesz szemszögéből nem az. Eszköz csupán céljai eléréséhez. Ehhez kellett most módosítani a jegybanktörvényt, hogy az eddigi paritásos alap helyett kizárólagos joggal a parlament gazdasági bizottsága jelölhesse a monetáris tanács külső tagjait. Így Simor e testületben kisebbségbe szorul, nem lesz joga két új tag jelölésére. Kap viszont helyette egy komplett kormánypárti kvartettet. Készen.

A kiszorítás innen folytatódik, miközben a közönség inkább csak politikai meggyőződése szerint ad igazat egyik vagy másik oldalnak. A többség számára az infláció, a forintárfolyam és a hitelezési feltételek alakulása, vagyis pénztárcájának vékonyodása vagy vastagodása lesz majd az objektív mérce, amelynek alapján dönteni tud, hogy tetszik-e neki az előadás, amit lát. Még ha ennél többről van is szó. Hamarosan megtudjuk, ki az a négy ember, aki a műsorhoz a nevét adja.