„Senkit ne lehessen akarata ellenére dolgoztatni vasárnap” – mondja éppen tizenötször az államtitkár egy ötperces interjúban. De tényleg tizenötször ismétli, még végére sem ért az egyik „senkit ne lehessen…” kanyarnak, már fordul rá a következőre, mint aki megbolondult, vagy azt képzeli, komplett idiótáknak kell valamit elmagyaráznia, nem is magyarázni, beleégetni inkább az agyakba.
Nyilván ez utóbbi a megfejtés, az államtitkár igyekszik, ahogy tanulta a klasszikus papagájmódszert, amely naggyá tette Rogán Antalt és Szijjártó Pétert is, Répássy Róbertet csak majdnem. A kommunikációs csodafegyver. Mondani, mondani, minél többször, minél gyorsabb egymásutánban, még véletlenül se jusson eszébe senkinek, hogy egyébként egyáltalán senkit sem lehet az akarata ellenére dolgoztatni, nemcsak vasárnap, de más napokon sem. Az a robot volt, amire gondolni tetszik, ’48-ban eltörölték. Persze tudom, hogy sokan tetszenek ezt sajnálni, mármint az eltörlést, de ’48-ban ezek a szabadkőmíves baloldaliak igazán nem tudhatták, mi fán terem a jó kormányzás, a szuverenitás meg a többi modern csoda, és csak úgy szabadítgattak fölfele, bele a vakvilágba, lehet, hogy brüsszeli parancsra, nem zárnám ki, summa summárum és horribile dictu: azóta is isszuk a levét.
Nem véletlen, hogy most Brüsszel bűzös pofája a magyar emberek rezsicsökkentésébe harapna. Amint azt a magyar birkózósport élő legendája, a birkózó-életpályamodell atyja fejtette ki minap, a nem csak rá jellemző, de annál élesebb és kíméletlenebb logikával.
(De talán még ez a brutális idegen érdekű, a magyar elevenébe vágó, mélyen antiszuverén beavatkozás is elviselhetőbb lenne, mint ha távozna mondjuk a Nemzeti Ittvanás Hajlíthatatlan Gerince, minden idők legközmédia-vezérigazgatóhelyettesebb közmédia-vezérigazgatóhelyettese, Rákay „2M” Philip. Tán még maga Johann Gottfried Herder sem tudná, hogy azt hogy élhetnénk túl.)