galéria megtekintése

Ajándék ország

6 komment


Megyesi Gusztáv

Gazdag ünnepünk lesz. A hírek szerint karácsony előtt egy nappal adják át Budán a fonódó villamoshálózatot, legalábbis műszakilag. Ha jól értettük a főpolgármester szavait, ez annyit tesz, hogy a fonódó villamost karácsonykor még csak a városvezetők fogják élvezni, a lakosság csak januárban, de akkor is csak félig. Ha valaki például Óbudáról Újbudára akar menni, akkor a Lánchídnál a villamosalagút átépítésének elhúzódása miatt le kell szállnia, és egyedül fonódnia az alagút túlsó végéhez, ahonnét aztán megint villamossal mehet tovább; teljes fonódás tavaszra várható.

A budapestiek ezt kapják ajándékba karácsonyra. Vigyázat, ezt nem mi fogalmaztuk így, hanem még a nyáron a Budapesti Közlekedési Központ kiváló kommunikációs igazgatója, Panni asszony. „Mintegy karácsonyi ajándékként megkapják a budapestiek a fonódó villamoshálózatot", mondta, s mi felhívnánk a figyelmet a „mintegy" szócskára. Mintha Panni asszony is érezte volna előre, hogy nem igazi ajándék lesz ez, legfeljebb félig, olyan, mintha a Megváltó mintegy félbevágott karácsonyfákat terítene szét a lakossági otthonokban, a másik felét majd húsvétkor szállítva.

Ez azért új. Igaz, mi már abba születtünk bele, hogy abból a pénzből, amit beszedtek tőlünk adóban, illetékben, illetve már eleve a kezünkbe se adtak, pedig járt volna, valamit nagy kegyesen visszaadnak, és ráfogják, hogy ajándék, amit ráadásul meg is kell köszönni. Ajándék a nyugdíj, az orvosi ellátás, s hogyne volna ajándék, hiszen negyven éven át vonták le még a diákmunkából is a megfelelő járulékokat a későbbi nyugdíjra, egészségbiztosításra. De szerencsétlen utánunk következők is: ajándék nekik a gyed, a családi pótlék, az óvoda, az iskola, ha a menzán ehető az étel, ha gimnáziumba, egyetemre mehet a gyerek.

 

Vidéken már észre se veszik, hogy amikor Fazekas miniszter vagy Tállai adóügyi államtitkár kétóránként ad át ünnepélyesen hol sertésólat, trafóházat, hol komplett buszmegállót, azt ajándéknak mondja, a helybéliek pedig hálásan megtapsolják; hogy most a nemzet legnagyobb ajándékozóját ne is említsük, akinek a létezése már önmagában is ajándék. És még csak nem is sejtik az ünneplő népek, hogy évek múlva a gyerekeik mekkora ajándékot kapnak, amikor a Fazekasok, Tállaik, Mészárosok, más miniszterelnöki strómanok, rokonok és üzletfelek felfogadják őket napszámosnak, cselédnek, s az Úrjézus irgalmával vetnek nekik valami jutalmat karácsonykor. S hogy az utódok úgy fognak hálálkodni e jóságos gesztusért, hogy a méltóságos úr nem győzi majd kapkodni a kezefejét; az már tökéletes és kerek világ lesz minden téren.

Ám ilyen, hogy valami el se készül, mégis ajándéknak nevezik, sőt átadják, hogy aztán másnap visszavegyék, és húsvétkor megint ajándékként adják, ez tényleg az új idők találmánya.

De nem baj, lehet, hogy csak mi lettünk ennyire kényesek. A gyerek mindenesetre azt csinálta régebben, hogy amikor jött a karácsony, kért pénzt, hogy abból vegyen nekünk ajándékot. Ez azonban eléggé megterhelő formája az ajándékozásnak, ezért ma már nem kér pénzt ajándékvásárlásra, hanem egyszerűen azt mondja, vegyetek magatoknak valamit. És mi rohanunk az áruházba, verekszünk a tömegben, s veszünk magunknak valamit, otthon titkos hely mélyére dugjuk, hogy el ne rontsuk a meglepetést, aztán gyertyagyújtás után izgatottan bontjuk ki csomagunkat a fa alatt, vajon mi lehet benne. Majd meghatottan nézünk a gyerekre, nahát, honnét tudta, hogy mit szeretnénk; ő könnyedén legyint, hogy ugyan már, semmiség, használjátok egészséggel.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.