Gazdag ünnepünk lesz. A hírek szerint karácsony előtt egy nappal adják át Budán a fonódó villamoshálózatot, legalábbis műszakilag. Ha jól értettük a főpolgármester szavait, ez annyit tesz, hogy a fonódó villamost karácsonykor még csak a városvezetők fogják élvezni, a lakosság csak januárban, de akkor is csak félig. Ha valaki például Óbudáról Újbudára akar menni, akkor a Lánchídnál a villamosalagút átépítésének elhúzódása miatt le kell szállnia, és egyedül fonódnia az alagút túlsó végéhez, ahonnét aztán megint villamossal mehet tovább; teljes fonódás tavaszra várható.
A budapestiek ezt kapják ajándékba karácsonyra. Vigyázat, ezt nem mi fogalmaztuk így, hanem még a nyáron a Budapesti Közlekedési Központ kiváló kommunikációs igazgatója, Panni asszony. „Mintegy karácsonyi ajándékként megkapják a budapestiek a fonódó villamoshálózatot", mondta, s mi felhívnánk a figyelmet a „mintegy" szócskára. Mintha Panni asszony is érezte volna előre, hogy nem igazi ajándék lesz ez, legfeljebb félig, olyan, mintha a Megváltó mintegy félbevágott karácsonyfákat terítene szét a lakossági otthonokban, a másik felét majd húsvétkor szállítva.
Ez azért új. Igaz, mi már abba születtünk bele, hogy abból a pénzből, amit beszedtek tőlünk adóban, illetékben, illetve már eleve a kezünkbe se adtak, pedig járt volna, valamit nagy kegyesen visszaadnak, és ráfogják, hogy ajándék, amit ráadásul meg is kell köszönni. Ajándék a nyugdíj, az orvosi ellátás, s hogyne volna ajándék, hiszen negyven éven át vonták le még a diákmunkából is a megfelelő járulékokat a későbbi nyugdíjra, egészségbiztosításra. De szerencsétlen utánunk következők is: ajándék nekik a gyed, a családi pótlék, az óvoda, az iskola, ha a menzán ehető az étel, ha gimnáziumba, egyetemre mehet a gyerek.
