Nincs az az isten, hogy bármilyen idézhetőt mondjunk, amit aztán kirakhat a könyve borítójára – ez a New York-i rendőrségtől vett idézet virít a világ leghíresebb graffitiművésze, Banksy albumán. A brit fenegyerek mosolyoghatott ezen a kiugratott mondaton úgy, ahogy Orbán Viktor a luxemburgi külügyminiszter, Jean Asselborn kirohanásán. Kellett már valami kemény nyugati fenyegetés, hogy a miniszterelnök arcéle még szebben ragyogjon a liberális államok naplementéjében.

Asselborn a Die Welt német napilap kérdésére rögtön Magyarország kizárását követelte az Európai Unióból, egyebek között azért, mert szerinte hazánk „már nincs messze attól, hogy tűzparancsot adjon ki a menekültekre". Ha a luxemburgi külügyminiszternek az volt a célja, hogy javítson a menekültek magyarországi helyzetén vagy védje a sajtó és az igazságszolgáltatás szabadságát, amit az interjúban szintén súlyosan veszélyeztetettnek mondott, akkor nem a nagyotmondás eszközét választja.

Asselborn elmondta: Orbán miatt láthatja úgy a világ, hogy az EU másokkal szemben megköveteli az értékalapú politikát, de belül nem tartja magát ehhez. Innen viszont úgy tetszik, a luxemburgi politikusok azokat az uniós irányelveket kérik számon, amelyeket Orbánék sértenek meg, és nem azokat, amelyek a kis hercegségből adóparadicsomot csináltak a többi tagállam kárára. Ez a hozzáállás nem segít.

Asselborn személyes barátja, Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter tegnap délután Budapest és Luxemburg irányába azt üzente: nem mutatunk ajtót senkinek; az összetett vitákat, amelyekkel szembe találjuk magunkat, le kell folytatni. Igaza van. A menekültválság megoldását nem az hozza el, ha Orbán ellenfelei is a magyar kormányfő mindent leegyszerűsítő, féligaz­ságokkal operáló politikájának színvonalára ereszkednek le.