Elcsépelt a cím, de a film nem bánik korrekt módon sem az előítéletekkel, sem a rasszistákkal. A hazai mozikban futó Bazi nagy francia lagzi című vígjátékban egy meggyőződéses gaulle-ista jegyző azon kesereg, hogy három lánya közül egyik sem tőrőlmetszett francia, hanem „beütéses”, értsd egy zsidó, egy arab és egy kínai francia felesége lett. Nagy az öröm, amikor arról értesülnek, hogy a negyedik lány a néhai tábornok-elnök keresztnevét viselő, katolikus fiatalembert választott. Charles-ról azonban kiderül, hogy mindemellett fekete bőrű és Elefántcsontpartról érkezett. S az ő apja is tele van előítéletekkel, történelmi görcsökkel, csak épp a franciákkal szemben.
A napokban afrikai körúton lévő Barack Obama egyik fő üzenete, hogy Afrikának, az ottani társadalmaknak végre túl kellene lépniük a történelmi görcsökön, az örök áldozat szerepén. – Kenya problémáit csak a kenyaiak tudják megoldani – hangoztatta apja szülőhazájában az USA 44. elnöke, aki a korrupciót és a terrorizmust nevezte a fejlődés legnagyobb ellenségének. A múltat elfelejteni nem kell és nem is szabad, a Nyugatnak, benne az EU-tagjaként Magyarországnak komoly felelőssége van Afrikával szemben. Amely – megint Obamát idézve – mozgásban van. Van gazdasági fejlődés, gyarapodik a középosztály, a fiatalok éppúgy használják az internetet, a közösségi médiát, mint amerikai vagy nyugat-európai társaik. S pont a globális falu egyik legkézzelfoghatóbb jelképe, a világháló nyit előttük ablakot Európára is. Az itteni viszonyok sem paradicsomiak, de az afrikai átlaghoz képest azok.
Afrika mozgásban van, mert sokan úgy gondolják, hogy nekik is jár egy esély a vágyott jólétre. Ha lehet otthon, ha nem, elindulnak a szerencséjük után. A mozgásra, a migrációs hullámokra rásegítenek a törzsi, etnikai, vallási ellentétek. A polgárháborúk, a véreskezű hadurak, éhínségek, járványok, természeti katasztrófák. Országokon belül, országokon át vándorolnak milliók egy jobb élet vagy inkább csak a puszta lét reményében.
