galéria megtekintése

Adószedők

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 29. számában
jelent meg.


Hargitai Miklós
Népszabadság

Kézenfekvő a példázatot idézni, amelyben a farizeus és az adószedő egyszerre tér be a templomba. A farizeus így imádkozik: „Ó, Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: zsaroló, igazságtalan, házasságtörő, vagy mint ez az adószedő itt”.

Az adószedő pedig így: „Ó, Isten, légy kegyelmes hozzám, bűnöshöz!” Időszerű lenne, de fölösleges, mert akiket érint, azok úgysem értenék. Akik pedig értik, azok talán e nélkül is végiggondolták már, hogy mit árul el magáról egy rendszer azzal, kikre bízza az adóügyeket. Vagy hogy hány bejáratott demokráciában maradhatna a helyén a kormány, amikor a világszerte címlapokra kerülő példátlan adóskandalum idején az adóhivatal elnöke és elnökhelyettese titokban és meg nem nevezett országba távozik.

Vajon miért lehet annyira fontos a Fidesznek és személyesen Orbán Viktornak, hogy ne a hozzáértés vagy a kikezdhetetlen szakmai előélet, hanem egy nagyon szűk üzleti körhöz való lojalitás alapján válasszon vezetőt az adóhatóság élére? 1998-ban a korábbi Fidesz–MDF-székházbotrány és a Kaya Ibrahim–Josip Tot-féle fideszes fantomvállalkozások egyik kulcsemberére, a semmilyen köz- és adóigazgatási gyakorlattal nem rendelkező Simicska Lajosra esett a választása, aki a jórészt kárpótlási jegyért és E-hitelért (vagyis állami ingyenpénzből) Fidesz-közelbe privatizált Mahirtől hozta magával alelnöknek Vida Ildikót.

 

A Simicska–Vida-érát egyrészt az áfabevételek drámai csökkenése jellemezte, másrészt akkor keletkezett először az a benyomás, fogalmazódott meg a gyanú, hogy a kormánypárt fegyverként használja az adószerveket a politikai és gazdasági ellenfelekkel szemben. 2010-ben már rögtön Vidával indítottak, aki olyan fontos volt Orbánnak, hogy a kedvéért még jogszabályt is módosítottak (mert a hatályban lévő rendelet szakmai kritériumainak nem felelt meg) – igaz, csak egy nappal az elnöknő kinevezése után, a jogállam nagyobb dicsőségére.

Teljes egészében a Vida Ildikó fémjelezte korszakhoz kapcsolódik az ezermilliárdos, de az adóhivatal ingerküszöbét mégsem elérő áfacsalások története, ami mellett legfeljebb a kis színes városi legenda kategóriában indulhat, hogy – mint hírlik – a kormányközeli cégek olykor a NAV közreműködésével rendezik elszámolási vitájukat a ki nem fizetett alvállalkozókkal és az üzleti vetélytársakkal.

A tények azt mutatják, hogy nagyon is lehetséges olyan adóügyi gyakorlat, amelyben nem a tisztesség és a szaktudás, hanem a legrosszabb értelemben vett megbízhatóság alapján kell NAV-elnököt választani; létezik ilyen praxis, de biztosan nem a köz javát szolgálja. Ráadásul az adószedő bűnbánatára itt bizony hiába várunk, miközben naponta halljuk a hatalomban üldögélő farizeusok fohászait arról, hogy ők szerencsére nem olyanok.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.