Látványos csomagokat dobott be a kormány a devizában eladósodott és a forint árfolyamának zuhanása miatt fizetésképtelenné vált emberek megmentésére, de eddig csak azokon segített, akik tartozásukat egy összegben – és jóval alacsonyabb árfolyamon – vissza tudták fizetni.

A tehetősebbek tehát igen jól jártak, míg az árfolyamgátat választók legfeljebb némi lélegzethez jutottak: öt évig kevesebbet fizetnek, s az után a kormány által meghatározott és a tényleges árfolyam közötti különbség miatt a gyűjtőszámlán halmozódó összeget is törleszthetik. Sokan pedig semmilyen segítséget nem kaptak, csak szenvedhetik az elhibázott gazdaságpolitika következményeit. Az MNB hivatalos adatai szerint tegnap 259,91 forintba került egy svájci frank, miközben a válság kellős közepén – 2009-ben – az éves átlag 186 forint alatt volt…

Senkit sem kényszerítettek arra, hogy devizában adósodjék el, de a bankok mindent megtettek e termék népszerűsítése érdekében. Pár éve még nyakló nélkül vásároltunk lakást és autót ilyen kölcsönből, hiszen jóval olcsóbban juthattunk pénzhez, mint ha forinthitelt veszünk igénybe. A világgazdasági válságra – és a forint árfolyamának bedőlésére – pedig nem lehetett felkészülni, és arra a pénzügyekben járatos szakemberek sem számítottak.

A kedvezményes kölcsönöket igénylő, s alapvető közgazdasági ismereteknek is többnyire híján levő százezrek végképp nem. Így váratlanul kellett szembesülniük a helyzettel: egy havi ötvenezres hitel jó esetben is legalább a másfélszeresébe kerül. Ésszerű (és talán igazságos) megoldás –lett volna, ha a bankok úgy döntenek, hogy közösen viselik a veszteséget az ügyfeleikkel. Nem ezt tették, hanem az árfolyamkockázat összes terhét az adósok nyakába varrták.

Ezért a kormány próbálkozik, de a létező legrosszabb módszerekkel. És másokra mutogat: jogegységi döntést kezdeményeztek a Kúriánál, s az Alkotmánybíróságtól az alaptörvény értelmezését kérték. A legfőbb bírói fórum azonban visszadobta a labdát, mert leszögezte, hogy az árfolyamkockázatot a devizahiteles viseli, az ilyen konstrukció nem ütközik jogszabályba, sem a jó erkölcsbe, egyébként meg rendezze a hitelesek helyzetét a jogalkotó.

Az Alkotmánybíróság tegnap nagyjából ugyanezt mondta ki. Az állam jogszabállyal az annak hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen módosíthatja, ha később a körülmények jelentősen és előre nem látható módon megváltoztak – jelentette ki a testület. Ebben nincs persze semmi újdonság, mert születtek már olyan határozatok, amelyek alapján ez a lehetőség nyitva állt: a testület elfogadhatónak tartotta 1991-ben a korábban fix lakáshitelkamatok jelentős emelését, 2013-ban pedig a végtörlesztést. Úgy tűnik azonban, hogy a kormány nem akart – vagy nem mert – lépni. Most viszont a kör bezárult: már nincs kire hivatkozni. A kabinetnek nincs más választása: hangzatos kampányígéretek helyett cselekednie kell.